Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Détshy Mihály: Sárospatak várának egykori kertjei és szőlői

Az idézet eleje a fallal körülvett „belső város", más néven „külső vár", Bodrog felőli falának két végétől, északon a Tömlöc-bástyánál, délen pedig a Gomboskertnél a folyóig építendő szárnyfalakra vonatkozik, Az idézet végén említett kősziklák a Vörös-tornyot körülölelő elővédbástya, egykori nevén „Párkány" alatt a folyóparton előbukkanó trachittömbökkel azonosíthatók, Ezektől délre is találunk ugyan sziklahátakat, de a parttól beljebb, A vár alatti sziklákat egy 1764. évi tanúvallomásban is említik, ismét a halászó vizek határainak megjelölésére: „az Bodrogban Ardóíg .,, az Pataki hídon alulis a' Malomtul kezdve mind azon Nagy Kövekig, mellyek az belső Vár irányában ki Láttzatnak",

11 E határok azonosak az 1570 éviekkel, de akkor a sziklák helyett magát a Gombos-kertet írták.

12 A fentiekből megállapítható, hogy a kert a vár délkeleti sarkától és a parti szikláktól dél felé húzódott a folyóparton. Erről tanúskodik az is, hogy a Vörös-torony keleti oldalán fekvő helyiségeket ismételten „az gombos kert felől való bolthaz", „a Gombos kert felől való tarhaz" megnevezéssel említik a 17. századi leltárak.

13 A torony felső „nagy palotája" melletti sarokszobában, a későbbi „bokályos ház"-ban bekövetkezett robbanás helyéről 1639-ben is ezt jelentik: „az mely oldal haz ,,. az Toronyban Nap támadót felőli az Gombos kert mellett",

14 A „Párkány" átépítésekor pedig I. Rákóczi György 1647-ben így ír ifjabb fiának, Zsigmondnak: „azt az kukorló szarka feszek bastiátt, ki az szegleten volt a Gombos kert vege fele". Fentieket megerősíti Debreczení Tamás prefektus 1644, szeptember 6-i levele, amelyben a külső várfalak megerősítéséről írja: „mert annelkül semmi, az kulseo része kiváltképpen az kertt feleol",

15 A várkastély és a kert szomszédságára utal a Szepesi Kamara pataki udvarbírájának, Soklyossi Andrásnak 1569-ben írt jelentése is, amelyben így panaszolja be Szennyesy Mátyás várkapitányt és feleségét, Tegzes Katalint: „Mattyas vram Az var wrzest s az var kuchiath senkire Nem bíztha volna, hanem feleségénél hattá. Monda aztis, hogj Azzoni Mathias Vramne estwe kesén az kerth felwl való kiskaputh giakran ki bochiattathna, es néha borth hozath be Rayta Néha kedigh Estwe kesswn az Waar Arokyara megiwn ki sethalni es Sokaigh oth mulath, kinek vgimond Nem illene lenni ... Nag, és keg. megh itellheti ha ,,. Eyel Azzonyallathnak hyr nelkwl az w fwlsege haza kapuiath meg Nythni es az kuchinak Nála Állani ha illike,"

16 Az említett kapu a „Párkány" keleti, Bodrog felőli falában nyílt, és Angelini olasz hadmérnök 1573-ban készített felmérésén is látható,

17 A kapu szerepet játszott 1584 karácsonyán, amikor Balassi Bálint Dobó Krisztinával házasságot kötött, majd önkényesen elfoglalta a várkastélyt, A fellármázott patakiak ugyanis az egykorú jelentés szerint „a Gombos-kert nevezetű kert felőli nagykapu lakatját leverve" jutottak a várkastély keleti szárnya alá, egy másik jelentés szerint „hátulról egy kerten és egy kapun keresztül jutottak a várkastélyba",

18 A Gombos-kertet 1550 körül telepíttethette Perényi Gábor, hiszen az idézett 1554. évi urbárium szerint ekkor az uradalomnak Itt már vannak kertészei, Perényi érdeklődését a kertek iránt Keglevich Péter 1564. február 29-én hozzá intézett levele is tanúsítja, amelyben értesítette, hogy 15 féle virág magjait küldte neki Bécsből.

19 A kert helyét úgy választották meg, hogy a várkastélyból közvetlenül bejuthassanak, A Gombos-kert nevét valószínűleg a virágokat, lugasokat támasztó karók tetejét díszítő gombokról kaphatta, amilyenekről Lippay János is ír a Posoni kert című művében,

20 Perényi Gábor halála után, a királyi tulajdonba vett uradalmat kezelő kamarai tisztviselők kezén, pusztulásnak indult a várkastéllyal együtt a kert is, A Gomboskertről szólhat Soklyossi András udvarbíró 1568, április 23-i jelentése a várkapitány és emberei garázdálkodásáról: „az w fwlsege gyeomwlchi kertet azt valaztotta niomasnak es Zolgaiwal oda hordatta Louait, az kert Lakattjat es retezet le thorthek, az kertezt uereseggel feniegetik es ugi Byriak Zabadon senkywel semmit sem gondolnak",

21 További adatokat már Lorántffy Mihály idejéből, az 1612, és 1613. évből fennmaradt leltárakban találunk, Előbbiben csak a „Gombos-kertbeli pince" és „ezen Pince padga" szerepel, Az utóbbiban a következők olvashatók: „Gombos kertben ualo Pinczeben ,,. Seendely vagion No: 300 / Azon kertbe walo also haazban vag ion negy zegu aztal No: egy / Azon kertben méhek keopökkel vadnak No 7."

22 Az említett kerti házban szállhatott a Lorántffy lányok gyámja, Bakos János, akinek az örökségből részt követelő Loborkovith Horváth György 1615 márciusában az igényeit közlő levelét a „Gombos kertben" szavakkal címezte.

23 Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György birtoklása kezdetéről, 1619-ből maradt ránk a pataki uradalom első részletes számadása. Ebben a kiadások között a „Gombos kertbelly kertez", Horvát Mihály járandóságain kívül a kerthez készített két uj ásó, és a kerítéshez felhasznált szögek szerepelnek: „Horuat Mihalinak az Gombos kertt dezkay Lezögezessere miuel ell Possatnak uoltt".

24 Hasonló tételt tartalmaz az 1620, évi számadás is.

25 Lorántffy Zsuzsanna 1627. április 7-én bizonyára a Gombos-kertben termett virágmagok küldéséről írja Nyáry Istvánné Telegdi Annának: „Az mi kevés virágh magot szerezhettem, ím kegpelmednek] is küldtem, többetís örömest küldtem volna kegpelmednek], de most magamis ugyan megh fogiatkoztam".

26 Az erdélyi fejedelmi szék elfoglalása után I. Rákóczi György és felesége állandó levelezésben állt pataki