Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

megerősödésével a korábbi tezaurálási funkcióval szemben a gyűjteménykezelésben az ismeretterjesztés és a tudományos rendszerezés funkciója kerül előtérbe. A sajtó lelkesen számolt be azokról az esetekről, amikor magánszemélyek - s nemcsak nemesek, hanem polgárok is - régészeti leleteket, művészeti emlékeket ajándékoztak intézményi gyűjteményeknek.

335 Rendszeresen adnak híreket arról a társadalmi mozgalomról is, mely a Nemzeti Múzeum gyűjteményének műtárgyadományokkal történő bővítését célozta meg.

336 Az ajándékozások általános megbecsülését mutatja egy tanulmány címe: „Rövid leírása egy ÓlomTáblácskának, mellyet Kehrer József Úr Pesti Polgár, és egy Cs. K. Privilégiait Tímár Fabrikának Birtokossá a' Nemzeti Museumnak szentelt."

337 A társadalmi „mozgósítás" sikerességére utal, hogy egy 1830-as tudósítás szerint az év májusában szántás közben előkerült római régiségek június 12-én már „a

1 Nemzeti Múzeumba béadattak."

338 „Nem tsak illendőnek, de kötelességemnek is tartom" - írja Haliczky Óbudán talált római emlékkövekről beszámolva - Pintér Antalnak „hasznos fáradságait méltó dítsérettel meghálálni. Ó mint Ó-Budai Káplány minden hivatalbéli dolgaitól üres óráját a' Római Régiségek

1 leírására fordította, ő szedett öszve egy római arany, ezüst, és réz pénzekből álló Gyűjteményt, saját költségén [,..] és ezen Gyűjtemény most is.,a

1 Nemzeti Múzeumban fen áll a

1 maga valódiságában. Tisztelet és betsület mindezekért a' jó Hazafinak, a' derék Polgárnak, és a' honi Literatura

1 Előmozdítójának."

339 A társadalmi méretű - vagy legalábbis arra törekvő figyelemfelkeltés azért volt fontos, mert a véletlenül, vagy ásatások során előkerült régészeti leletek, illetve kallódó, hányódó művészeti emlékek megmentésének, megőrzésének lehetőségét jelentette az intézményi gyűjteményekbe,

340 illetve a Nemzeti Múzeumba kerülésük. „Régiségek, Ritkaságok és más egyéb látásra méltók számtalanul homályosságban hevernek, 's kevesektől esmértetvén semmi haszonra nem szolgálnak. -Ha szeretjük Hazánkat, világosságra kelletik illyeneket hoznunk." - olvashatjuk a Nemzeti Múzeum gyarapítására felszólító felhívásban.

341 „A

1 Márványokról, Oszlopokról és más régi Faragott-Képekről, Fel-írásokról, 's Maradványokról azt hihetjük" - folytatja a szerző - „hogy nem léteznek olly hazafiak, a' kik a' magok' jószágaikban és régi épületek omladékiban, midőn illyeneket találnak, azokat tudatlanoktól öszvetörettetni, vagy más móddal a' tudományokban minden haszontétel nélkül elveszni inkább engednék, mint sem hogy ide ajándékoznák."

342 Egy vörös márványból faragott, épen megmaradt címert, mely a tudósító szerint Báthory Miklósé volt, Kámánházy László váci püspök „a

1 Püspöki Palotábul kivetette", míg „a

1 Boldogságos Szüzet a' kis Jézussal" ábrázoló, „mesterségesen készíttetett, és drága rámába foglaltatott kép"-et

343 „mintha tulajdona lett volna, a

1 Nemzeti Museumnak ajándékozta 1815, esztendőben."

344 Egy véletlenül előkerült antik pénzleletből a föld bérlője „némellyeket [...] el ajándékozott, nem tudván, hogy a' mit baráti szívességből tesz, azt a' haza végett nem jól teszi. Kérdés, voltak-e azok a' Numismatikának Barátjai? [..,] A' Magyar Múzeum" - véli - igazán becsülni tudta volna ezeket az ajándékokat,

345 A szombathelyi római régiségekről beszámoló Bitnitz megemlíti, hogy az előkerült emlékek egy része a Nemzeti Múzeumba, illetve a helyi líceumba került, „több becses darabok pedig némelly mű 's régiség kedvellőknek kezeikben nyugosznak. Óhajtanok, hogy ezek is áldozzanak valamit azon szent czélra, mellyért a' nyilvános gyűjtemények alkottattanak; [...] 's így bizonyosakká tétetnének [...] hogy neveik a' nemzet' háládatos emlékezetében tisztelettel megörökösítetnek."

346 „Melly dicső fényben tűnik fel" - írja később ugyanő a Szombathelyen előbukkant régiségeket összegyűjtő Farkas László és Petrédy Antal, illetve a gyűjteményeiket megvásárló és a Nemzeti Múzeumnak ajándékozó József nádor és Batthyány Fülöp fáradpzásait említve „azon áldottabb hazafiak' buzgósága, kik egy szabad hazának szabad fiaihoz illő bőkezűséggel a' régiségek' nyilván való Gyűjteményét áldozattyaikkal gyarapítván, annak tudományos czélját nagy lelkűén előmozdítják és így neveiket is a' nemzet' hálaadatos emlékezetében legillendőbben megörökítik!"

347 HÍREK RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOKRÓL A sajtó alkalomadtán beszámolt a véletlenül előkerült leletek környékén meginduló, illetve a szervezett-tervezett régészeti feltárásokról is.

348 „Sok jelenségekből tudva vagyon az a Tudósok előtt, hogy Péts városa már akkor meg-vólt, mikor a Római Birodalom virágzott. Ennek újjabb bizonyságául onnan hírül jött, hogy az őszszel, midőn a Nagy-Templomon körül való épületnek fundamentuma meg-vettetnek, a föld színe alatt valamelly boltozatra akadtak, mellyet megvisgálván, régi Római szokás szerént építtetett Keresztyén Kápolnának ítéltének, Az falainn festéseket is találtak."

349 A pécsi „római" kápolnáról (12. kép) - melyet a tudósító az első századokra datált - a Pressburger Zeitung is beszámolt.

350 Stipsics Alajos egy ókori szarkofág előkerülése kapcsán kitér a megtalálás körülményeire,

351 s részletesen ismerteti a leleteket, A sírmellékletekből az eltemetett személy származására,

352 társadalmi rangjára, a test maradványaiból (például a koponyából) pedig - külföldi fiziognómiai és „enkephalogranioscopiai" vizsgálati módszerek említésével - az elhunyt korára és nemére következtet,

353