Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)
Zlinszkyné Sternegg Mária: Egy sajátos bútortípus korai megjelenése Magyarországon
EGY SAJÁTOS BÚTORTÍPUS KORAI MEGJELENÉSE MAGYARORSZÁGON Mervo Zoltanne dr. foleveltarosnak sok évtizedes barátságunk szeretetével ajánlom I. Az asztalos céhemlékként fennmaradt gyűjtemények tanúsága szerint a céhszabályzatok általában évtizedeken keresztül azonos típusú reprezentatív nagybútor készítését kívánták meg a remekelő legényektől. Debrecenben 1620-tól 1768-ig a megkívánt mesterremek fődarabja asztal volt 1 (valószínű, hogy ennek utolsó példányait a ránk maradt rajzok még megörökítették). Utána évtizedekig barokk, homlokzatának kialakítása miatt a német nyelvű szakirodalomban „hullámos" szekrénynek (Wellenschrank) nevezett kétajtós ruhásszekrény volt a kötelező remek, ezt 1780 után emeletes írószekrény váltotta fel (1808-ig). Az emeletes írószekrények sorát ábrázoló remekrajzok között ebben az időszakban egyedülálló kivétel Kornis Gábor 2 1806. június 21-én benyújtott rajza, amely addig nem ismert, különös bútort, egy gömb alakú varróasztalt ábrázol. A debreceni asztaloscéh történetében ez az első eset, hogy valaki nem a megkívánt típusdarabbal remekel, és sem azelőtt, sem azután nem ismert olyan eset, hogy kisbútort remekként engedélyeztek volna, 3 Egy gömbasztal elkészítése azonban kivételes, bravúros mesterségbeli felkészültséget kívánt, Nyilván ezt ismerték el a céhmesterek, amikor elfogadták a legénytől a szokásostól eltérő remeket, A gömbasztal remekrajzán (1. kép) Kornis nézeti rajzokon és metszeti ábrákon mutatta be a bútor elkészítési módját. A bal felső rajz elölnézetben és nyitott állapotban ábrázolja a gömbasztalt. A jobb-felső rajz az asztalkát 45°-kal elfordított (oldal) nézetben, a gömbelemet függőleges metszetben, nyitott állapotban mutatja. A bal alsó ábra a bútor vízszintes metszete, ahol egymásba van rajzolva a két félgömb, valamint félig látható a lábszerkezet, félig a titkos rekeszosztás megoldása, A jobb alsó ábra a lábszerkezet vízszintes elmetszése mellett szerkesztési elveket is ábrázol, Az asztal három részre tagolható: lábazati talp, oszlopos lábállvány, és a felső gömbelem, amely egy fix és egy mozgó félgömb együttese. A lábazati talp a kereszt alakban összeépített, elfektetett, ívesen képzett, és a lábelemek között ugyancsak íves közbenső merevítő lapokkal stabil alapot képez. Erre épül az asztal négy korinthusi oszlopból és egy azoknál négyszerte vaskosabb középső pillérből álló állványszerkezete. A pillér lesarkalt élű, oldalain homorított négyzetes hasáb. A négy karcsú, fekete 4 oszlop a pillér oldalainál helyezkedik el. A pillér feje faragott részben folytatódik, melynek felső felszíne homorú gömbszelet, alul pedig az oszlopokat összefogó koronarész van. Az így kiképzett pillérfejre ül fel az alsó fix félgömbelem. Az alsó félgömbhöz forgópánttal van rögzítve a felső félgömb, mely nyitott állapotban negyed részben befordul az alsó gömbhéjba. Nyitott állapotban ütközőlap biztosítja a felső gömbpalást helyzetét, zárt állapotban az egymásra csukódó gömbpalástok kulcsos zárral rögzíthetők. A remekrajz metszeti ábráján látható, hogy a gömbfelületet nemesfumírral látta el Kornis. A gömbasztal felnyitásával félkör felületű írólap vagy varróasztal esetén rekeszes asztallap - válik használhatóvá. Az elfordított félgömb lezárt homloklapján az építészeti formák újra megjelennek, hármas kapuzat formájában. Az oszlopok középen félköríves, jobbrabalra vízszintes áthidalóval, a szélső felületek kváder burkolatot imitáló tusfestéssel készülnek. A kapuzatokkal díszített lezáró falap kiemelhető, mögötte emeletes titkos rekeszosztás bújik meg. E rekeszek kiemelésével még egy alsó titkos fiók - doboz - is hozzáférhetővé válik. Nyilvánvaló, hogy ennek a remeknek elkészítése rendkívüli mesterségbeli tudást igényelt a céhtagságért folyamodó Kornis Gábortól. 5 Felvetődik azonban az a fontos kérdés is, hogy Kornis, aki Magyarországon először alkotott gömbasztalt, feltalálója-e ennek a bútortípusnak? Ma ugyanis nem ismerünk sem bútort, sem bútorrajzot, ami a Kornis 1806-ban elkészült asztalkája előképének lenne tekinthető. A gömbasztal Ausztriában fennmaradt, eddig ismert emlékei - rajzok, illetve maguk a bútorok - későbbi időből, az 1815 és 1825 közötti évekből származnak, Szabolcsi Hedvig 1970-ben írt tanulmányában 3 a gömb alakú varróasztalkákkal kapcsolatban felveti, hogy a felvilágosodás kori építészeti gömbforma-koncepció és a 18. század építészeti irodalmában előtérbe került geometrizmus vezethettek talán Közép-Európában az 1800-as évek után a globus-asztal gondolatához is. Szabolcsi idézett publikációjában egy, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe került 7 „golyóbis" asztalt (2. kép) a 19, század első negyedéből való magyar asztalosmunkának tart, és megállapítja, hogy hasonló kivitelű példányokat Ausztria-Magyarország területéről ismerünk,
