Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

431 Petrovich 1964. (263. jegyzetben i, m.) 197-198,; Boros 1985. (186. jegyzetben i. m.) 62. 432 Gosztonyi 1942a. (5. jegyzetben i. m.) 15.; Dercsényi - Po­gány - Szentkirályi 1956. (5. jegyzetben i. m.) 156.; Petrovich 1964. (263, jegyzetben i, m.) 198.; Petrovich 1983. (46. jegy­zetben Í. m.) 60., 5. j. és 7. kép; Boros 1985. (186. jegyzetben Í. m.) 62., 348. jegyzet; Levárdy 1987. (301. jegyzetben i. m.) 8.; Sonkoly: Johan Krammer (299. jegyzetben i. m.) [megjele­nés alatt] 433 Petrovich 1964. (263. jegyzetben i. m.) 193-194., 199,, 200,; Boros 1982. (351. jegyzetben i. m.) 294.; Boros 1985. (186. jegyzetben i. m.) 53, 434 Ide kívánkozik Szőnyi Ottó megjegyzése: „Az antik klassziciz­mus felé orientálódó XVI, Lajos-stílus, a németeknél copf igazi meghonosítója Pécsett a székesegyház mellett álló káptalani le­véltár épület volt, melyet Sartori trentinói építész és szobrász, [,,.] tervezett 1782-ben, habár néhány copfos homlokzatú pol­gári ház egy-két évvel megelőzi s így a pécsi építőmesterek kor­szerű haladásáról tanúskodik." Szőnyi 1929. (5. jegyzetben i. m.) 554. col. 2. 435 Ld. a 470., 528, jegyzeteknél. 436 Nagy 1971. (114. jegyzetben i, m.) p. 211. 437 Kapossy 1924, (220, jegyzetben í. m.) 599., 600-604,; Töl­gyesy 1937. (277. jegyzetben i. m.) 62.; Kuthy Sándor: Adatok Tallherr József működéséhez. = Művészettörténeti Értesítő, 7. 1958. 32-42.; Voit 1970. (220. jegyzetben i. m.) 63.; Nagy 1971. (114. jegyzetben i. m.) 210-211.; Kelényi 1978. (220. jegyzetben i. m.) 124., 144-157.; Művészet Magyarországon 1780-1830 1980. (289. jegyzetben i. m.) 302. (Bíbó István). 438 Kelényi 1978. (220. jegyzetben i. m.) 126-127., 1. kép. 439 Kuthy 1958. (437. jegyzetben i. m.) passim.; Kelényi 1978, (220. jegyzetben i. m.) 144., passim.; Művészet Magyarorszá­gon 1780-1830 1980. (289. jegyzetben i. m.) 302-304. (Bibó István). 440 Kuthy 1958. (437. jegyzetben i. m.) 34., 9. jegyzet. 441 Kiss Albin: A pécsi gimnázium története. Pécs, 1914, 37-38.; Gosztonyi 1944. (72. jegyzetben i. m.) 18.; Madas 1978. (47. jegyzetben í. m.) 654-655., 657,; Rajczi Péter: A Pécsi Nagy Lajos Gimnázium története 1687-1948, In: A 300 éves Pécsi Nagy Lajos Gimnázium jubileumi évkönyve 1687-1987. Szerk. Kelenfi Elemér. Pécs, 1987. 21. 442 Kuthy 1958. (437. jegyzetben i. m.) 34., 10. jegyzet, a MOL, Helytt. Div. 8. No. 227. jelzetet hozza. Az aktuális jelzet: MOL, T60., Div. VIII., No. 96. 443 Kuthy 1958. (437. jegyzetben i. m.) 34,, 10. jegyzet, 35., 3. kép, (ugyanazon MOL jelzeten hozza, mint a fentit). A terv nem került kivitelre, a Normál iskola a fenti, öreg sarokházban nyert elhelyezést, Madas 1978. (47. jegyzetben i, m.) 205. 444 Az adattal először Szőnyi Ottó kéziratos jegyzeteiben találkoz­tunk (PKL, Szőnyi-hagyaték, fasc. 70., pp, 125-126.). Tallherr 1805 augusztusában és 1806 januárjában, két változatban, ter­veket és költségvetést készít a Püspöki palotához. Ezeket, a széküresedésre hivatkozva, drágaságuk miatt elutasítja a kor­mányszék, s másikat kér, 1808 augusztusából valók Wences­laus Schmidt szekszárdi építőmester és Franz Huber (pécsi) ácsmester tervrajzai, Tallherr szignálatlan lapjaival, a kapcsolódó iratokkal ós más, ide köthető felmérésekkel együtt, a Helytartó­tanácsi Levéltárban maradtak fenn (MOL, C 73, fasc. 164., 1819. VIII. 27., fols. 120-164.). A tervek fotóiért és levéltári jel­zetükért Farbaky Péter kollégának (Bp.) tartozunk köszönettel. Ld, még: Farbaky 2000. (368. jegyzetben i. m.) 138., 23. jegy­zet, (részben téves adatokkal). 445 Ld. a 232. jegyzetet. 446 Windisch, Karl Gottlieb v.: Geographie des Königreichs Ungarn, Pressburg, 1780. Theil I.: 392.; Korabinsky, Johann Matthias: Geographisch-historisches und Produkten Lexikon von Ungarn. Pressburg, 1786. 188, col. 2. 447 Vályi András: Magyar országnak leírása. III. köt. Buda, 1799. 42. col. 1. 448 Nagy 1971. (114. jegyzetben i, m.) passim. 449 Csak megemlítjük II. József egyik rendeletét, amelyben utasítja a vármegyéket, hogy a beszedett adókat a sóhivataloknak ad­ják át, amelyeket adóhivatalokká alakított át, Ekkor Pécsett Ke­rületi adópénztárt állítottak fel (amely valószínűleg a Sóház épü­letében működött), Az uralkodó halála után visszaállt a korábbi állapot, ld. Baranya múltja és jelenje 1897. (41. jegyzetben í. m.) 614. Feltehetően itt kapott helyet az 1778-tól (illetve 1779­től) a régió szekularizált egyházi (szerzetesrendi) nagybirtokait a Vallásalap, valamint az Egyetemi- és Tanulmányi Alapok javára működtető Pécsi Királyi Kamarai Hivatal is, amelynek feladatát 1792-ben Közalapítványi Uradalmak pécsváradi Praefectora­tusa vette át. Ld. Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítvá­nyi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848). = Ba­ranyai Helytörténetírás, 1980. Pécs, 1981. 191. 450 Rumy Károly György: Descriptio geographico-statistico-topo­grahica comitatus Simighíensis. (ms,, 1812) (Országos Szé­chényi Könyvtár, Kézirattár, Quart. Lat, 268,), 16. pont: Sóhi­vatalok; Tóth Péter: Somogy vármegye leírása 1812-ből. = So­mogy Megye Múltjából, 19. Kaposvár, 1988. 48. 451 Strázsay János: Baranya Vármegyének topographícai Leírása. = Tudományos Gyűjtemény, 1823., Ill,: 41. 452 CsernaAnna - Kaczián János: Egyed Antal összeírása és kor­rajz Tolna vármegyéről. Szekszárd, 1986. 204. 453 Szilágyi Mihály: A Tolna megyei kereskedelem története a törö­kök kiűzésétől 1848-ig. = Tanulmányok Tolna megye történeté­ből, I. Szekszárd, 1968. 64-65., 69-70, 454 Madas 1978, (47. jegyzetben i. m.) 98., 332. 455 BML, IV. 1007. a., 5. sz. és 9. sz. 456 BML, IV, 1005. a., 46. köt. (Belváros), pp, 45-46, 457 Consc, Regn,, 1828, Tom, IL, p. 44., No. 558. 458 Consc. Regn,, 1828, Tom. I., p, 1., No. 11.: Josephus Nagy nobilis et Salis ponderator (házat bérel); p. 5., No. 53.: N. D. And. Baternay pensionatus Cont. ag. Sal. of. (házat bérel); p. 11., No. 132.: Joan. Malthauser Salis portator. et miles dim. (bérlő); p. 16., No. 189. 1/2.: D. Joan Novak emer. miles et Pension Salis off. Saját házát 1827-ben vette, Id, Madas 1978. (47. jegyzetben i. m.) 693.; Tom. IL, p. 31., No. 396.: D. Fran­ci. Miníkmayer pension, Salis offici Perceptor (bérlő), 459 Strázsay 1823. (451. jegyzetben i. m.) 40., 61. 460 Mohács átmenő forgalma jelentősen megnövekedett az itteni sólerakat 1721-es alapítása óta. Ezt mutatják az 1770-80-as évekből ismert építési források (Id. a 199., 290., 291., 293. jegyzeteknél), csakúgy, mint a kamarai tervek között fennma­radt, 1804-ből való plánum, amely 48000 q kősó tárolására szolgáló raktárhoz készült (MOL, T 62, 705.sz,). A szignálatlan lapon látható, takarékos megoldást mutató épület hasonlít J, Tallherr 1784-es, nagyváradi sóraktár tervéhez (Id, a 438. jegy­zetet), de annál jóval nagyobb méretű. Lehet, hogy a mohácsi tervrajz a helytörténeti irodalomban említett, 1809 k. történt újjá­építéshez kapcsolódik, ami azért vált szükségessé, mert a par­ton álló épületet alámosta a Duna, Kardhordó 1976. (184. jegy­zetben i. m.) 139. 461 MOL, T 62,, No, 1230, 462 MOL, 147. sz. gépiratos állagjegyzék, p. 109. 463 Johann Windisch (Wíendisch) Piatsek József kortársa volt. Hozzá hasonlóan egy szakmai dinasztia alapítója, de vele szemben, csak egyszerű iparos színvonalon működött. Nem le­hetett pécsi születésű, mert a Lib. Bapt. Belv. I. Index köteté­ben családneve nem fordul elő 1770-1789 között. 1839. július 17-én, 59 éves korában hunyt el (Lib. Mort. Belv., Tom, III., p. 223,). Háza, amelyet 1815-ben vásárolt, a mai Nagy Flórián u. 16. sz. telken állt. Madas 1978. (47, jegyzetben i. m.) 547. Az 1828-as Regnicolaris Conscriptio-ból kiderül, hogy jelentős, 11 legénnyel dolgozó építőmester volt: Consc. Regn., 1828, Tom. IL, p. 41., No. 328.; Kapossy János: Építők, szobrászok,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom