Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)
Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében
ekkor a földszint középső szakaszán, szűk helyen szorongott. Az átlagos kvalitású tervet ugyanaz a „Mathias Petz bürgl, Maurer Meister" szignálta, mint az 1774-es felmérés nézetrajzait mutató lapot. Mathias Petz a barokk Pécs ismert személyisége. A vagyonos szenátor a Belvárosban házat, kertet birtokolt. 256 Ráadásul a 18. század közepének egyik legtöbbet foglalkoztatott építőmestere városunkban. Tekintélyét az is mutatja, hogy 1757-ben a budai céh irataiban - a Dél-Dunántúlról egyedül - bekebelezett vidéki mesterként szerepel. 257 1779. december 17-én, 75 éves korában, a pécsi építőcéh atyamestereként hunyt el, 258 A helytörténeti és ennek nyomán a szakirodalomban - úgy tűnik - összekeverték egy másik, azonos vezetéknevű, 18. századi kőművesmesterrel, Andreas Petzzel. 259 Megjegyezzük, hogy egy korai, a Szeminárium gazdasági ügyeit tárgyaló publikáció az építkezéssel kapcsolatban csak Petz Mátyás építőmester, pallér számláit hozza, 260 Az utóbbi években két tanulmányunkban is foglalkoztunk ezzel a kérdéssel és Mathias Petz munkásságával, aki az érett barokk stílus vezető, helyi építészeinek egyike volt, Véleményünk szerint ő a Vármegyeháza és a Szeminárium építője, nem szegénysorú névrokona, Andreas, 261 Ezek mellett, ebből a periódusból számos pécsi lakóházat is neki tulajdoníthatunk. Idős korából több felmérési terve maradt fent, ami szakmai elismertségének a bizonyítéka. Az utolsó, általunk ismert adat is ilyen munkával kapcsolatos. Részt vett a város Duplatre-féle, 1777-es kataszteri felmérésében, 262 s az eredetiben fennmaradt, csak a vár- és városfalakat, bástyákat, kapukat ábrázoló mappát ő is szignálta. 263 1774-ben, a Sóházzal egy időben - szintén kamarai megbízásra elkészítette a pécsi Salétromfőző-ház, korábban török fürdő, felmérési terveit is, Ez a mai Király utca 23-25. sz. telken állt, s nemsokára lebontották. 264 A két lap egyikén, a helyszínrajzon az épület alaprajza, 265 a másikon pedig a déli, illetve a nyugati homlokzatok nézetei és a homlokfalak alaprajzai láthatók. 266 A Salétromfőző és az alaprajzon beszámozott helyiségek ismertetése az anyaghoz tartozó, kétoldalas, német nyelvű leírásban olvasható. 267 Felzetén az szerepel, hogy - a Sóház leírásához hasonlóan - a kamara 1774, március 4-én, Pozsonyban kelt rendeletére készült. 268 Mindkét irat záradékát és a kapcsolódó terveket is az 1 774. május 21 i dátummal látták el. A két kamarai épület leírásait Franz Anton Wagner sóházi hivatalvezető és Boross László ellenőr szignálták. 269 Szőnyi Ottó szerint 270 leírásokat Wagner készítette, amit a szöveg és az aláírások összehasonlítása is igazol, Tőle valók mindkét épületnél a felmérési tervlapok feliratozásai, A szép, gyakorlott kézre valló, gördülékeny folyóírás jól megkülönböztethető - főleg a Salétromfőző homlokzati nézeteit ábrázoló lapon Petz építőmester szignójának szálkás betűitől. A HARMADIK SÓHÁZ MESTERÉNEK KÉRDÉSE Felmerül a kérdés, hogy ki lehetett az 1770-ben megkezdett, s valószínűleg még ugyanazon évben jórészt elkészült átalakítás, a harmadik pécsi Sóház tervezője és kivitelezője. Erre vonatkozó, közvetlen adatokat nem ismerünk, így csak közvetett forrásokra támaszkodva kísérelhetjük meg az attribúciót. Elsőként Mathias Petz építőmesterrel számolhatunk, aki 1774-ben a felmérési rajzokat, 1775-ben pedig a keleti rész befejezéséhez szükséges terveket készítette. Ezt az ötletet azonban el kell vetnünk. A fenti dokumentumokból megismert, a ház befejezése előtt jelentkező statikai problémák komoly anyagi károkat okozhattak a megbízónak, az időveszteségről nem is beszélve. Ebben a helyzetben nem látszik valószínűnek, hogy azt a mestert bízták volna meg a kialakult helyzet dokumentálásával, akivel szemben netán kártérítési igénnyel is felléphetett a kamara. Petz felkészültsége is hagyott maga után kívánnivalókat, amint ez tervrajzaiból kiderül. Az 1775-ös plánum (19. kép) az eredeti - ismeretlen - terv átdolgozása lehet. Az eléggé jó minőségű lapnál, amely csak alaprajzi és hosszmetszet részleteket ábrázol, zavaró a túlzott öszszesűrítés és gyakoriak a lapsusok, A baumeister tehetségének korlátai egyértelműen megmutatkoznak a helyenként szintén pontatlannak bizonyult, 1774-es felméréseken, különösen a homlokzatok nézetrajzain. (12. kép) Látszik, hogy hadilábon állt a perspektivikus ábrázolással. A főhomlokzat egyes részleteinél kitűnik, hogy megpróbálta papírra vetni, amit látott, de nem tudta felfogni a homlokzatarchitektúra, mint kompozíció rendszerét. Itt kell megemlítenünk, hogy a talán neki tulajdonítható, korábbi, nagyobb munkák, az 1731-1732 között épült Vármegyeháza és az 1742-1746 között emelt Papnövelde mesterének kérdésével kapcsolatban még további kutatások szükségesek. 271 Jelenlegi ismereteink szerint nem tudjuk eldönteni, mennyire volt önálló építész, hogy ezeknél csak a kivitelezést végezte, vagy a tervezőként is dolgozott. 272 A pécsi pálos rendház általa szignált, datálatlan, földszinti alaprajza 273 az eredeti plánum 274 után készült munkapéldány lehet, ami arra vall, hogy itt kivitelezőként szerepelt. A fentiekből arra következtetünk, hogy egy nála tehetségesebb építész alkotása lehet a harmadik Sóház. Ez a mester a kezét megkötő adottságok (meglévő épület átalakítása, a megrendelő és helyi hivatalnokainak igényei) ellenére színvonalas, a lehetőségekhez képest harmonikus, reprezentatív megjelenést tudott adni az épület utcai homlokzatának. Azt a lehetőséget sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a pécsi Sóház megújításának terveit a Pozsonyban székelő Magyar Kamara saját építészével készíttette el, s csak a kivitelezést bízták egy helyi pallérra. A Magyar Kamara már 1715-től alkalmazott állandó
