Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)
Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében
1. kép. A Király u. 11. sz. ingatlan a város aktuális alaptérképének részletén Sóház állt itt, szükségesnek látszik, hogy röviden áttekintsük, hogy milyen kamarai intézmények működtek Pécsett a középkorban és ezek a városban hol székelhettek, 17 A legkorábbi közülük a pénzverőkamara volt, 18 Ezeknek számát Károly Róbert, gazdasági reformjai során, az 1320-as években tízre emeli, s városunkban is létesít egyet, 19 ami a település rangjának, fontosságának bizonyítéka. Működéséről a 14, századból ismerünk adatokat. Úgy tűnik, hogy a 15. században még néha verhettek pénzt Pécsett, de jelentősége, emissziójának volumene már csak a töredéke volt a korábbinak. Hunyadi Mátyás uralmának megszilárdulása után teljesen felhagytak vele, amiben a boszniai ezüstbányák elvesztése is szerepet játszhatott. 20 A kamara már a 14. század végén megszűnhetett, mert a források később hallgatnak róla. 21 A pécsi pénzverőkamara virágkora Nagy Lajos uralkodásának idejére esett. 22 A nemesfémbányákkal nem rendelkező régió központjában elsősorban az adóként beszedett pénz újraverését végezték. Ezért jelentősége a periódus végén, amikor a hangsúly a felvidéki bányavárosokra helyeződött át, elenyészett. 28 Az Anjou-korban e kamarák feladata a pénzverési regálé kezelése, a hozzájuk rendelt terület pénzügyigazgatása volt. 24 A pécsi territóriumához Baranya-, Tolna-, Somogy- és Zala vármegyék tartoztak. 25 Ebben az időben a szerémi pénzverőkamara amely már a kései Árpád-korban is működött, a források 1253-ban említik először 26 - de facto egyesült a pécsivel. 27 A kamarák élén álló ispánok kiterjedt, a pénzügyigazgatás mellett például fokozatosan bővülő, bíráskodási jogkörrel is rendelkeztek. 28 Ez és alkalmazottaik részleges adómentessége 29 sértette a városok privilégiumait. Ezért arra is van példa I. Lajos idejéből, hogy korábbi, negatív tapasztalataik miatt inkább fizetnek a kincstárnak, csak ne helyezzenek hozzájuk ismét kamaragrófot. 30 A regálék kezelésénél már az Árpádkorban kialakuló gyakorlatot folytatva - a kamaraispánok bérlők voltak és általában pénzügyletekkel foglalkozó, felkészült szakemberek, gyakran budai polgárok közül kerültek ki. 31 Nem kevés közöttük a külföldi, olasz, vagy német kereskedő-tőkés, akik a hazaiakkal szemben inkább rendelkeztek a bérlethez szükséges, jelentős pénzösszeggel. 32 Ezek nálunk megtelepedve, gyakran polgárjogot is szereztek a városokban, üzleti érdekeiknek megfelelően. A 14. századból ismerünk ebből a körből olyan, firenzei származású üzletembert, Simone Talentit, aki először kassai, majd pesti polgár, végül pécsi polgárként hunyt el. 33 Az Anjou-korból