Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)
Simon Zoltán – Keresztessy Csaba: A hőgyészi Apponyi-kastély építéstörténete
evektől 1773-ban megvásárolt kastélyt fia, Apponyi Antal György 1784 és 1788 között jelentős mértékben átalakította. Bizonyára a megváltozó elsődleges közlekedési utak miatt új főbejáratot alakított ki az északkeleti homlokzaton, melyhez díszes lépcsőházat csatlakoztatott. A korábbi lépcsőket megszüntette, s csak egy melléklépcsőt hozott létre a kastély nyugati sarkában. Új kápolna épült az északi sarokban. Az átépítésnek számos osztófal és eredeti boltozat áldozatul esett. Alighanem ekkor nyerték el a kastély külső homlokzatai is végleges képüket, valamint ekkor épült a gloriett is. Az írott források szerint 1858-1859-ben Ybl Miklós tervei szerint „tatarozták" az épületet. A kutatás semmi olyan részletet nem hozott napvilágra, mely ehhez az adathoz volna köthető. Alighanem csupán egy egyszerű tatarozás történt, 1890-ben, Apponyi Géza idején újabb átalakításra került sor, Ekkor épült a délkeleti szárny udvari fala elé a ma is meglevő lépcsőház, valamint az udvar északi és nyugati sarkait elfoglaló két erkélyszerű építmény, Ahogy a kastély 1939-ben kikerült az Apponyi család tulajdonából, megkezdődött lassú értékvesztése, Az 1940-es tűzvész megpecsételte az ebédlő látványos stukkódíszeínek sorsát, s a később ide telepített intézmények sem használtak az épületnek. Mindezek ellenére a kastély meglepően jól átvészelte az utolsó évtizedeknek a műemléki értékeket semmibe vevő toldozásait-foldozásait. Az egykori főúri rezidencia a közelmúlt funkcióváltása és az ehhez kapcsolódó, az új tulajdonos igényeivel szerencsésen találkozó avatott kezű - Nagy Gergely és munkatársai nevéhez fűződő - helyreállítás következtében nyerte vissza régi fényét. Simon Zoltán - Keresztessy Csaba JEGYZETEK 1 Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. Bibliográfia. 25. kötet. KÖH Könyvtár, valamint Magyarország műemlékjegyzéke. Budapest, 1990. II.: 1105. 2 Claudius Florimundus Mercy 1666 körül született, s az osztrák hadsereg tisztjeként előbb a török, majd a franciák ellen harcolt. A 18. század első évtizedét a spanyol örökösödési háború különböző hadszínterein töltötte. 1716-ban a Temesi Bánság kormányzójává nevezték ki, 1722-ben kérte és meg is kapta a honosítást, s még ugyanebben az évben örökbe fogadta Anton Ignaz Carl August d 1 Argenteaut, aki ezt követően a MercyArgenteau nevet használta. Utóbbi 1692. november 20-án született. Katonai pályafutását Claudius Florimundus Mercy pártfogása alatt kezdte. 1726-ban megházasodott, felesége Theresia Henriette de Rouveroy volt, akitől egy évvel később fia, Florimond Claude született. Hőgyészen halt meg 1767. január 22-én, s a csicsői kápolna kriptájába temették el. 3 Mojzer Miklós: A váci barokk rezidencia. = Művészettörténeti Értesítő, 9. 1960. 284. 4 Voit Pál: Franz Anton Pilgram (1699-1761). Budapest, 1982. 269. 5 Uo. 287. 6 Várnagy Antal: Hőgyész. Községtörténeti monográfia. 2. rész. 1722-1945. Hőgyész, 1998. 123. 7 Bél Mátyás kéziratban maradt leírása az „alsó, vagyis a völgységi járásról". In: Régi Völgység-leírások Bél Mátyástól - Babits Mihályig. Szerk., vál. és bevezető tanulmánnyal ellátta: Solymár Imre. Bonyhád, 1990, 15, 8 Várnagy 1998, (6. jegyzetben i. m.) 122. 9 Hőgyész község határtérképe. 1850. Tolna megyei Levéltár. T 77. 10 Hőgyész mezőváros beltelkí térképe. 1856. Tolna megyei Levéltár. T 78. 11 Tolna megyei Levéltár, reg. 1649. f. 3. 303. Idézi: Várnagy 1998. (6. jegyzetben i. m.) 64. 12 Tolna megyei Levéltár, reg. 1697. f. 3. 308. Idézi: Várnagy 1998. (6. jegyzetben i. m.) 64. 13 Várnagy 1998. (6. jegyzetben i. m.) 64. 14 Tolna megyei Levéltár. Ö. 288. Idézi: Várnagy 1998. (6. jegyzetben i. m.) 121. 15 Várnagy 1998, (6. jegyzetben i, m.) 64. 16 Várnagy 1998. (6. jegyzetben i. m.) 66, 17 Conscriptio Dominii Hőgyész. 1773. Tolna megyei Levéltár. XIII-1. Az Apponyi család iratai. V. Gazdasági iratok, b. Összeírások. 124. doboz, 28. tétel. A hőgyészi uradalom összeírása. 18 Jellegzetes, ÖA (öomes Apponyi) monogramú téglák, melyek nem készülhettek az Apponyi-birtoklás kezdete előtt, 19 Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 1. Pest, 1857. 60. 20 Apponyi György előbb kapitányi rangban szolgált a bajor-francia háborúban, majd királyi kamarási tisztet töltött be, 1760-ban helytartótanácsi tanácsos, három évvel később belső titkos tanácsos. 1764-től kezdődően Máramaros megye főispánjaként működik. 21 Nagy Iván i. m. 61. 22 Várnagy 1998. (6. jegyzetben i. m.) 84. 23 A Pozsonyban született Antal György a bécsi Theresianumban tanult, majd állami hivatalokat vállalt, 1772-ben császári kamarás, két évvel később galíciai, majd 1778-ban fiumei kormányszéki tanácsos. 1779-től rövid ideig a Helytartótanácsnál tölt be hivatalt, majd a pécsi kerületben főispán és kormánybiztos. Pályafutását édesapja halála miatt majd egy évtizedre megszakította, s csak 1790-től tölt be újra hivatalt: ekkortól Tolna megye főispánja. 24 Neve nem ismeretlen a kutatás előtt, ld. Petrová-Pleskotová, Anna: Bratislavskí vytvarní umelcí a umeleckí remeselnící 18. storocia. = Ars, 4, 1970. 240. 25 Tolna megyei Levéltár. Az Apponyi család levéltára. 121. V./A. 4-9. 26 Gonscriptio Proventuum et Aedificiorum Incl'ti Dominii Hőgyész de Anno 1818. Tolna megyei Levéltár. X 11l-l. Az Apponyi család iratai. V. Gazdasági iratok, b. Összeírások. 125. doboz, 43, tétel. A hőgyészi uradalom összeírása. 27 Abafi Lajos: A szabadkőművesség története Magyarországon, Reprint kiadás. Budapest, 1993, 138. 28 A parkról részletes feldolgozás készült: Alföldy Gábor: Apponyi Antal hőgyészi kastélyparkja. = Művészettörténeti Értesítő, 50. 2001. 57-83. 29 Vályi András: Magyar országnak leírása. 2, Buda, 1799. 180. 30 Moldoványi József: Tolna vármegyének Geographiai, Statisztikai, és Topographíai esmértetése. = Tudományos Gyűjtemény,
