Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Simon Zoltán – Keresztessy Csaba: A hőgyészi Apponyi-kastély építéstörténete

A csak nyaranta Hőgyészen tartózkodó Károly birtoklása alatt sor került a kastély renoválására is, azonban ennek mértékéről szinte semmit nem tudunk, A Vasárnapi Újság Ybl Miklósról szóló 1879. évi vezércikke éppen csak megemlíti, hogy a kor közkedvelt építésze Hőgyészen is tevékenykedett,

36 s nem árul el többet Ybl Ervin monográfiája sem.

37 A források között is csupán egy kiadási számla bizonyítja, hogy 1858 körül Ybl Hőgyészen működött.

38 Az adatok szinte teljes hiánya arra utal - s a falkutatás eredményei is ezt támasztják alá -, hogy Ybl itteni működése nem haladhatta meg egy tatarozás mértékét. Az 1859. évi kataszteri térképen sem fedezhető fel eltérés a korábbiakhoz képest a kastély alaprajzát illetően. (16. kép) Apponyi (I.) Károly 1890. december 30-án halt meg Bécsben, s Hőgyészt - Klebelsberg Leopoldinától 1853-ban született - egyetlen fia, Géza Viktor örökölte, Bár Apponyi Géza Bécsben látta meg a napvilágot 1853, február 16-án, mégis a legtöbbet Hőgyészen tartózkodó Apponyiak között tarthatjuk számon, Az ő nevéhez fűződik a kastély Apponyiak alatti utolsó nagyobb átalakítása.

39 Ennek az 1890-es átépítésnek az eredményeit a falkutatás során sikerült azonosítani, Ezek egyike a délkeleti szárny udvari homlokzata előtt magasodó LH, 2. jelű lépcsőház, Ez az építmény nem szerepel az 1859. évi kataszteri térképen, kizárható tehát, hogy Ybl Miklós építette volna, A lépcsőház és a hozzá csatlakozó terek nyílászáróinak formája, valamint az itt alkalmazott poroszsüveg boltozat arra utal, hogy a szóban forgó épületrész a 19, század végén, vélhetően 1890-ben épült. Csak ekkor számolták fel az eredeti pincelejáratot. A toldalék külső homlokzati architektúráját mindazonáltal úgy alakították ki, hogy az alkalmazkodjon az udvari homlokzatok késő barokk képéhez, Az öntöttvas oszlopokon nyugvó, szegecselt acélszerkezetű, az udvar északi és nyugati sarkában az emeleti szinten álló negyedköríves alaprajzú saroképítmények az alkalmazott technológia miatt ugyancsak nem keltezhetők korábbra, Magában az épületben egyetlen, jelentősebb átalakítás történt ebben az időben: a 118, számú terem új, az eddigiektől merőben elütő, négy szakaszos csehsüveg boltozatot kapott, s ugyanitt egy - azóta elbontott csigalépcsőt is kialakítottak. Ugyanerre az időpontra tehetőek a számos helyiségben megtalált, viszonylag egyszerű díszítőfestés-maradványok is. Apponyi Géza halála (1927) után legidősebb fián, (II.) Károlyon volt az öröklés sorrendje, ő azonban - a kastélyon kívül - nem tartott igényt a hőgyészi birtokokra, azokat az anyai ágon Apponyi,

40 herceg Liechtenstein Alfréd kapta. (II.) Károly a hőgyészi kastély mellett a pálfai birtokot kezelte a továbbiakban, Bár a kastélyt (II,) Károly örökölte, alig tartózkodott abban, Előbb 1937-ben - rövid ideig - a német marista iskolatestvérek használták az épületet, majd két évvel később Apponyi Károly eladta azt az OTI-nak.

41 A funkcióváltás ebben az esetben is az egykor pompás rezidencia hol gyorsabb, hol lassabb pusztulásával/sorvadásával járt együtt. 1939-1940-ben lengyel menekültek lakták az épületet. Távozásuk után az ott tartózkodó magyar katonák szalmát égettek a kályhákban, tűz keletkezett, melynek következtében a kastély délnyugati szárnya jelentős károkat szenvedett. Minden bizonnyal ekkor keletkezhettek azok a - sajnos datálatlan - felvételek, melyeket a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Fotótára őriz, s melyekről még képet kaphatunk a délnyugati szárny emeleti dísztermének gazdag stukkódíszeiről, valamint kályháiról,

42 A fotókon jól megfigyelhető, hogy a tűz a délnyugati szárny középső részét sújtotta leginkább, itt a középrizalit tetőzete teljesen elpusztult, A háborús években az OTI üdülőként hasznosította az épületet, majd - a Budapesten mind gyakoribb bombázások elől - ide menekítették az OTI irattárát is. A háború végén előbb magyar, majd később szovjet katonai kórházként funkcionált az épület. 1945-öt követően - osztozva oly sok magyar kastély sorsában - évekig üresen állt, majd, 1950-ben, görög menekülteknek adott otthont. 1955-től kezdődően nevelőotthonként működött a kastély, mígnem a Tolna Megyei Önkormányzat eladta azt jelenlegi tulajdonosának. Kutatásaink eredményei alapján úgy véljük, hogy a hőgyészi kastélyt Claudius Florimond Mercy gróf építtette 1722 után. Az épület 1733 előtt már bizonyosan állt, sőt feltehető, hogy az 1727-ben említett hőgyészi „Castrum" mögött már ezt az épületet kereshetjük. Amennyiben következtetésünk helyes, aligha valószínű, hogy az építészt az 1699-ben született Franz Anton Pilgram személyében kereshető, A kastély első formája csaknem teljesen azonos volt a mai épülettel: négyszárnyú, zártudvaros, egyemeletes, részben alápincézett épület, sarokrizalitokkal és két oldalán egy-egy középrizalittal, Az épület tömegében, az azt övező vizesárokkal együtt átmenetet mutat a szabályos alaprajzú, négysaroktornyos várak és a kastélyok között, Claudius Florimond Mercy örököse, Anton Ignaz Mercy-Argenteau gróf idejéhez köthető az írott forrásokkal nem dokumentálható, de a falkutatás során igazolt első átalakítás, Mivel írott források ezúttal nem sietnek segítségünkre, s értékelhető részletforma sem maradt fenn ebből az időből, az átalakítás feltételezhető ideje meglehetősen tág időhatárok (1734-1767) között mozog. Ez a kisebb jelentőségű átalakítás nemigen változtatta meg a kastély eredeti formáját, A kastély életében döntő változást az Apponyi család birtoklása hozott, Az Apponyi György által a Mer-