Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Simon Zoltán – Keresztessy Csaba: A hőgyészi Apponyi-kastély építéstörténete

13, kép. A kastélyban egykor állt egyiptizáló kályha. Archív felvétel Apponyi György 1782-ben bekövetkezett halála után az uradalmat, s ezzel együtt természetesen a hőgyészi kastélyt is egyetlen, még élő fia, az 1751-ben született Apponyi Antal György23 örökölte, aki hamarosan hozzálátott a kastély nagyarányú átalakításához. Az építkezés pontos menetéről ugyan nincsenek adataink, annyi azonban bizonyos, hogy egy - vélhetően - pozsonyi építőmester, aki a forrásokban Csillag, máshol Csillák, vagy Zillak néven szerepel, már Apponyi György életében, 1780-ban megfordult Hőgyészen,

24 A munkálatok ugyanakkor - minden bizonnyal a gróf halála miatt - csak 1784-ben kezdődhettek meg. Az építkezés elhúzódott, s bár 1786-ra a kőművesmunkák már elkészültek, a kastély külső-belső vakolása még két évvel később is hátra volt.25 igazolja ezt a fentebb a régi kastély okán már említett 1786. évi térkép is, mely épületünket a ma is ismert alaprajzi elrendezésben, tehát az északkeleti középrizalittal ábrázolja. (2. kép) Az átalakítások végeredménye szerencsére ismert, hiszen egy, Apponyi Antal György 1817-ben bekövetkezett halála után keletkezett, mindeddig szintén közöletlen forrásrészlet meglehetős részletességgel ismerteti a kastélyt: „10. Castellum pro Residentia Domini terrestris accomodatum, in quadro e solidis materialibus ad unam Contignationem, sive ad duos tractus super terrain, unum videlicet in superficie terrae exstructum, alterum vero huic impositum, praetereo commoditatibus infra terram Tractum tertium in extensione dimidii Castelli efformantibus provisum, Viginti novem Orgiarum, unius pedis, et Sex digitorum Longum, et Viginti novem Orgiarum latum, Imbricibus tectum, in 4. angulis tecto elevation Italico et in Meditulio lateris meridionalis turri obtusa horologium continente, ac Stillicidio, Capreis Canalibus, talisque in omni parte proviso instructum. Ingressum, et portám comunem habet a Septemptrione, frontispicium vero, et capitalem portam ab oriente. In ipso Castello autem ex parte areae interioris ambitum in omnibus 4. lateribus, in 1o et 2do tractu ductum, in utroque quadratis Lapidibus Marmoreis expositum, Per capitalem portam sub Arcu formatam intrando, a dextris reperiuntur gradus ampli, et magnifici e Marmore rubro constructi, per quos ad Contignationem superiorem ascendendo, numerantur circacircum Viginti Sex Cubilia Majora, et minora, omnia testudineata, et asseribus, partim quaercinis, partim pineis strata, Fornacibus Novemdecim, a potiori albis, triginta novem Januis, et quadraginta octo Fenestris circacircum ad plateam, et Viginti duabus ad aream, omnibus cum viridibus foliatis Valvulis provisa, et Supellectilibus Dominallbus pro residentia Domini terrestris necessariis débite instructa. Dantur etiam gradus particulares, a latere septemptrionali e tractu primo ad 2dum, et inde ad pavlmentum ducentes, aeque marmorei, ad quos appliciti sunt S.V. Secessus. In Tractu primo praeter Sacellum ad supremitatem tractus secundi elevatum, numerantur Viginti quatuor Cubilia, supellectilibus necessariis, quatuordecim Fornacibus consuetis, et quatuor Italicis, quadraginta quinque Januis, et foras triginta Novem Foenestris, omnibus viridibus Valvulis foliatis, etquidem quindecim etiam Cratibus, seu Cancellis ferreis provisis, et ad aream decern Foenestris nudis instructa. Sunt item quatuor dispensae, et duae Culinae. Item a patre meridionall existunt gradus lignei ad tractum Subter-