Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)
Haris Andrea: Kastélykápolnák hajdan volt díszei és meseterei. Körmend és Eszterháza
KASTÉLYKÁPOLNÁK HAJDAN VOLT DÍSZEI ÉS MESTEREI KÖRMEND ÉS ESZTERHÁZA Az elmúlt három évben, jórészt párhuzamosan, Magyarország két legjelentősebbként számon tartott főnemesi kastélyában - a körmendi Batthyány-kastélyban és a fertődi Esterházy-kastélyban - található kápolna helyreállításában vettem részt, A két kápolna, illetve a helyreállítás több ponton különbözik, de mégis nagyon sok párhuzam vonható közöttük. Mindkét kastély Nyugat-Magyarországon, az osztrák határ mellett fekszik. Egyik esetben sem érintette a rekonstrukció a kastély, illetve kastélyegyüttes egészét, hanem csak a kápolnára korlátozódott. Mindkét esetben jelentős 18. századi építkezésről van szó, bár eltérő előtörténettel, és eltérő folytatással, Mindkét kápolna épületen belüli elhelyezkedése (sarok-, csuklópont) hasonló, alaprajzi elrendezésük centrális, Annak ellenére, hogy alig 20 évnyi különbséggel határozták el tulajdonosaik építésüket, belső terük díszítése nagy szemléleti és ízlésbeli változásokat mutat. A körmendi kápolna a kora barokk súlyos, erőteljesen plasztikus dekorációinak hagyományából eredeztethető, míg Eszterházán az érett barokk, sőt inkább a rokokó illuzionisztikus, levegős freskófestészete a meghatározó. Mindkét esetben jelentősen eltérő későbbi sorsuk, kivéve az 1945-ös teljes kifosztásukat, szakrális funkciójuk megszűnését, A kápolna a főúri lakóhelyeknek a kora középkortól fogva szerves, elengedhetetlen része, Építészeti kialakítása, díszítése azonos súlyú vagy vetekedik a reprezentációs terek megformálásával, A barokk kastélyépítészetben a reprezentációs térsor(ok)hoz (lépcsőház, díszterem) a kápolna soha nem csatlakozik szervesen, általában az oldalszárnyak, oldalpavilonok végére kerül, és sok esetben közvetlen külső, udvari megközelítés alkotja főbejáratát, Térszervezését, méretét elsősorban a kastély alaprajzi koncepciója határozza meg: az oldalszárnyak teljes területének kihasználására való törekvés a hosszhajós 1 elrendezést teszi általánossá, A kastélykápolnák alaprajzi rendszerének használatukból következően egyetlen, elengedhetetlen építészeti eleme van, az oratórium, vagy oratóriumok. KÖRMEND A körmendi vár 18, század főúri igényeinek és reprezentációjának megfelelő átépítését Batthyány Lajos gróf végeztette el az 1730-as években, A középkori várkastély barokk palotává formálását Donato Feiice de Allio császári és királyi építész tervezte. 2 Minden bizonnyal de Allio tervei alapján készült el a kastély kápolnájának kialakítása is. A mára csak töredékesen fennmaradt építészeti részletek alapján, átgondolt, a barokk térformálás szabályait a meglévő falakhoz igazító, nagyszabású építészeti koncepciót kell feltételeznünk, Az építész a négy sarokbástyás, zárt, középső udvart magában foglaló középkori vár északnyugati bástyájában 3 helyezte el a kápolnát, amelyet a belső udvarról két előtéren keresztül lehetett elérni, (1. kép) A két előtér kőkeretes ajtóit tengelyben, egymással párhuzamos, ferde síkokkal alakították ki a középkori falazatokban, ezzel a rézsútos irányulással érvén el azt a hatást, hogy a belső udvarról közvetlen rálátás nyílott a kápolna oltárára. A szabályos kör alaprajzú, alig több mint 40 m 2 alapterületű kápolna terét az alapterülethez viszonyítva nagy belmagassága (kb, 12 m) tette reprezentatívvá, 4 A belső teret az előtér felett két szinten három-három nyílással a kápolna felé átnyitott oratórium gazdagította, A bejáratok rézsűs kávái megjelentek azon a két ablakon is, amelyek a 18, században a legfelső szinten törték át a falazatot, két szemközti oldalról adva megvilágítást a térnek. 5 A kápolna belső terét a középkori falazat elé épített gazdagon tagolt pilaszterek osztották négy, egyenlő mezőre, A rézsűs bejárat tengelyében lévő mezőben helyezték el a főoltárt, A kápolnát lapos kupolával fedték. A tér belső díszítéséből, nyílásainak keretezéséből a pilaszterek 6 lépcsőződésén kívül semmi nem maradt fenn, Ugyanakkor rendelkezünk azzal a levéltári adattal, miszerint a kápolna oltárát és stukkómunkáit Gabriel Mathias Steinbock készítette 1737-1747 között, 7 A stukkómunkák minden bizonnyal a tér egészére vonatkoztathatók, mivel a stukkódíszítés töredékei, nyomai - a jelenlegivel nem azonos rendszerben - több ponton előkerültek a kápolnában a kutatás és a restaurálás során, A II, szinten a jelenleg is meglévő hármas tagolású oratórium nyíl ás törte át a falazatot, ennek formai kialakítását azonban nem lehetett pontosítani, mivel később ezeket a nyílásokat ajtókká alakították át, Bizonyosnak tűnik a feltárt töredékek alapján, hogy all. szinti oratórium hármas tagolása ezen a szinten az oldalfalakon is folytatódott stukkóból készült tükrök formájában, a III, szinti két ablak tengelyében. Ugyancsak hármas tagolású nyílásrendszere lehetett a III, szinti oratóriumnak is, 8
