Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Tóth Sándor: A romanika a magyar építészettörténetben

századi központját ábrázolja fölöttébb egyéni módon. Van viszont olyasmi, ami elhagyható lett volna, mivel tartalmára a szövegben nincs utalás, mint Krámer Mártával írt beszámolónk a tihanyi templom felújításáról,

44 Az összhang a sokféleségben egyébként is gyakran hiányzik. A képek nem egyszer távol esnek az alapszövegtől (pl. Sopronhorpács: 141., ill. 134. oldal), A „Kora középkori bazilikák szerkezete" című magyarázatot, amely „A preromán kor" tartozéka, a dombói templom Búzás által burgundi stílusban rekonstruált perspektivikus metszete ékesíti (vö. a chapaize-i templombelsőt ugyanazon fejezet elején), Az alapszövegben viszont a dombói templom a román fejezetben, „Az új templomtípus" cím alatt szerepel, „A preromán kor" cím alatt a nagybörzsönyi templom északnyugati nézete jelenik meg körítőfalastúl - hogy aztán a könyv vége felé ismétlődjék (azonos képszöveggel), A feldebrői altemplom az alapszövegben nincs említve, de van róla két fotó. Az egyik, amely az apszisból mutatja a középső részt, a képszöveg szerint „A feldebrői altemplom szentélye". A másik, északról délre tekintő felvétel képszövegében azt olvassuk, hogy „a sírkamra benyúlik egészen a templom közepe alá". De ez csak egy harmadik képen, a Búzás által rekonstruált hosszmetszeten látszik, ahol viszont nincs említve. Olykor maga az alapszöveg is ellentmondásos. „A román kor" fejezetében „Az új templomtípus" után „Nagy templomépítkezések" következnek - Esztergom, Pécs, Székesfehérvár mellett többek közt Szabolcs és Tarnaszentmária - , majd „Várak a 12. század elején", és csak aztán jön „Az új stílus megjelenése" - egyebek mellett az esztergomi építkezésekhez tartozó korinthoszi fejezetekkel. Az utolsó fejezetben „Építkezések a 13. század második negyedében" cím alatt „a 13, század elejének egyik legnagyobb építészeti vállalkozása", a gyulafehérvári székesegyház újjáépítése következik. Mindemellett akad Búzás szövegében hibás fogalmazás (empóriumok „a hosszház kereszthajói felett" Vértesszentkereszten) és tárgyi tévedés („Nursiai Szent Benedek a 7. században élt") is.

45 Elég, Fájlalom, de bennem Lővei és Búzás munkája kétféle viselkedési lehetőség képzetét kelti: összezsugorodva, kővé keményedve elmerülni vagy felfuvalkodva, színes léggömb módjára felemelkedni, Számomra egyik sem vonzó perspektíva. De az utóbbit nem választanám kényszerből sem. EPILÓGUS A „speciális építészeti szemlélet", amit Rados Jenő igyekezett érvényre juttatni, továbbra is csak „hiányosan" jelentkezik, Tanulságos e tekintetben, hogy olyan templomról, mint az ócsai, kereszthajós mivolta se Lőveinél, se Búzásnál az alapszövegben nem derül ki, Búzásnál legalább a körítésben (illusztrációk, képszöveg, „Kislexikon") ott van a kereszthajó - ha a templom délnyugati nézetéből igyekeztek is kitörölni a nyomát,

46 E csusszanások tán nem is véletlenek: miközben a háromapszisos típusról rengeteg tinta elfolyt, a kereszthajó megjelenése a magyar építészetben mint történeti kérdés fel sem merült. Az embernek az az érzése támad, hogy az építészeti alakzatok felfogása és bemutatása iránti érzék Foerk Ernő óta nem sokat fejlődött. Hogy ez így van-e vagy sem - és mennyiben - , annak vitatgatása ezúttal talán mellőzhető. Mintául álljon itt mégis az, ahogyan a magyar építészettörténet főbb szerzői a tihanyi altemplom fölöttébb egyszerű, de szinte jelképi jelentőségű terét bemutatták. Foerk: Nézet délkelet felé rajzban, mellette a pannonhalmi szentély „A pannonhalmi altemplom belseje" aláírással. (Az altemplom mint típus kialakulását magyarázva:) „Későbbi időben a konfesszió elmaradt, viszont az egyszerű vértanú-sírhely oszlopokkal alátámasztott és boltozott valóságos altemplommá alakult át. Ilyen a többiek között a pécsi, pannonhalmi és tihanyi altemplom, mindhárom a XI. századbaz [sic!] épült templomok maradványai. (Pécs ismertetése után, Óbuda és Csanád említésével kapcsolatban:) „...az ezredik év után befejezett pannonhalmi és az Endre király idejéből származó tihanyi apátság templomaiból csak a kripta maradt meg, a templom felépítése a tihanyinál teljesen elpusztult, a pannonhalmi pedig csak a XIII. század elején újra épített formájában maradt ránk,"

47 Bierbauer: (Pannonhalma említése után:) „Tihany apátságát viszont I. Endre alapította (1063). [sic!] Különös érdeklődésre tarthat számot a XI. sz. tihanyi apátságból úgyszólván egyedül ránkmaradt kriptául szolgáló, e korból származó egyetlen altemplomunk, mely formáiban kezdetleges, de komorságában a legtisztább képét adja a kor építészetének, s ezenfelül azért is igen érdekes, mert reámutatott arra az egészen szoros kapcsolatra, amely e kor magyar építészetét a Nyugathoz fűzi: ekkoriban Francia- és Németföldön alig épült templom ilyen csarnokszerű kripta nélkül,"

48 Rados: Átlós nézet északkelet felé, alaprajz, keresztmetszet. „A tihanyi apátság megmaradt altemploma [40] a korszak rendi templomai közül az egyedüli hozzávetőleges épségben fellelhető maradvány. Az apátságpt I. Endre alapította 1055-ben, de felső temploma a barokk korban teljesen átépült. Az altemplom közel négyzet alaprajzú [41], egymást keresztező dongákkal átfedett, terét 3 pár zömök, tagozatlan lapfejezetű oszlop osztja meg, és 3 lőrésszerű ablak látja el derengő világítással, mely a tér komor hangulatú jellegét megkapóan érvényesíti,"

49 Lővei: Átlós nézet északkelet felé, (Veszprém után:) „A Veszprémhez közeli Tihanyban az I. András király (1046-1060) által saját temetkezőhelyéül 1055-ben ala-