Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Badál Ede: Zirc apátsági temploma

flHHHMMÍB : wÊÊÊKÊÊÊÊÊKÊÊlÊÊÊÊlÊÊÊtiitm 2. kép. A templomhajó első mellékkápolnáinak tnennyezetképe: Szent Benedek és Szent Bernát. Wagenmeister József, 1744-1748 nek déli oldalán - érintkező folyosóját. Hátra maradt még a padozat és a templom alatti kripta, Ezeket is el­kezdték ugyan még 1744-ben, de nem tudták befejez­ni. A templom külső megjelenését viszont díszesebbé tették. Mégpedig úgy, hogy a szentély fölé hosszúkás, keskeny tornyocskát (huszártorony) emeltek. Ennek csúcsára június 28-án ünnepélyes keretek között ara­nyozott gömböt s aranyozott keresztet helyeztek rá. Az esemény örök emlékezetéül a torony gombjába némely szentek ereklyéit, valamint a pápa, a királynő, a herceg­prímás, a nádor, a veszprémi püspök, a heinrichaui apát és a zirci szerzetesek neveit zárták, továbbá érmé­ket a forgalomban levő pénzekből. Három harangjukat - az egyik két mázsás volt, a másik kettő kisebb - a pannonhalmi főapát szentelte meg. A Szent Benedek és Szent Bernát tiszteletére szentelt nagy és a Szűz Mária tiszteletére szentelt kis harangot november 25-én húzták fel a toronyba, és vették használatba. Bent a templomban, a szentély végében a boltíven a következő - időt jelző - felirattal örökítették meg 1744-et, ezt a templomépítés mene­tében jelentős esztendőt: „QVae orlentaLls, ante saeCVIa, VastaVIt, hostl LI tas, ea haC saCra, aeDe, Deo, aC Vlrglnl, genltrlCI, reLlglosa, restaVrat, pletas" (Amit évszázadokkal ezelőtt a keleti ellensé­geskedés elpusztított, azt ezzel a szent egyházzal Is­tennek és a Szűzanyának helyreállítja a szerzetesi ke­gyelet.) 1745- ben a monostor házi kápolnájából kiköltöztek a szerzetesek a templom keleti felébe. Az oltárt és a többi berendezési tárgyat átvitték az új templomrészbe, így azt alkalmassá tették az istentiszteletek tartására, Egyelőre négy oltárt emeltek, A kápolna nagy oltára lett a főoltár, a másik oltárt, s Fájdalmas Szűz-oltárát a szentélyben, a főoltár mellett állították fel, A két oldalká­polnában Szent Benedek, illetőleg Szent Bernát tiszte­letére építettek oltárt, Mindezek ünnepélyes megáldá­sát Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én Pöstyéni Mihály veszprémi olvasókanonok végezte, Ab­ból a célból pedig, hogy az időjárás viszontagságainak a szerzetesek és a hívek ne legyenek nagyon kitéve, a templom kész és még épülőfélben levő két része közé deszkafalat húztak. Ebben az évben, azaz 1745-ben még hét kőműves folytatta a templomépítést. Lerakták a homlokzat alapjait, a tornyok alapfalai valamivel már a föld színe fölé emelkedtek, a templomhajó északi falát két oldalkápolnával öt öl magasságúra húzták fel, Ehhez hasonlóan a déli, a monostorral szomszédos fal már­már teljesen elkészült. 1746- ban március 31 -én az előző évinél több, tizen­két kőműves kezdte meg a munkát az építkezésen, Je­lentős haladást értek el: e templom hátralevő részét a két toronnyal együtt - az 1745-ben a két északi kápol­nánál elért méretűre - öt öl magasra építették fel, Aztán még több, immár tizenöt kőműves folytatta az építkezést 1747, április 15-től november végéig, Mun­kájuk eredményeképpen a tornyokra ugyan nem, de a templom hátralevő részére föl lehetett tenni a tetőt, Ez annyit jelentett, hogy a templom külső kőművesmunká­ja a tornyok kivételével elkészült, Remény mutatkozott rá, hogy a következő esztendőben a belső kiképzésben és díszítésben hasonlóan örvendetes haladást érnek el, Valóban, 1748-ban a belső falazásban és a boltívek építésében közel jutottak a befejezéshez, kivéve a kó­rus teljes kiképzését, kívül pedig egy ölnyivel növelték a tornyok magasságát. Ezekkel a munkákkal egyidőben, tehát 1744-től 1748-ig Wagenmeíster is folyamatosan dolgozott, s majdnem az egész templomot sikerült kifestenie, Csak az orgonakórus feletti mennyezet maradt még festetle­nül azután is, hogy a kőművesmunkákkal elkészültek, Itt a freskókat Wagen me ister már nem tudta megfesteni, mert rátört az 1747-1748-as hideg tél. Ha a templom­ban nem is, a monostorban azért dolgozott: a tél folya­mán a sekrestye és az ebédlő kifestését fejezte be. Amikor pedig a kedvező tavaszi idő beköszöntésével a kóruson akarta hátralevő munkáját folytatni, megálljt parancsolt neki a halál, A templom kriptájában temették el, hogy munkás életének fáradalmait alkotásai, az apát­sági templom freskói alatt pihenhesse ki, Mindezek után ismerkedjünk most meg Wagen­meister freskóival közelebbről! A barokk korban a fres-

Next

/
Oldalképek
Tartalom