Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Badál Ede: Zirc apátsági temploma

ZIRC APÁTSÁGI TEMPLOMA Ha a Bakony rengetegében kóborló vándor, vadat űző vadász vagy portyázó hadfi az 1500-as évek késői évtizedeiben avagy az 1600-as esztendőkben a Cuhavölgyébe tévedt, egyszer csak tüneményes látvány ejtette ámulatba, Az ember nem lakta erdők mélyén düledező romok magasodtak, hatalmas templom s a vele dél felől egybeépített monostor falai. Faragott kövek hevertek a földön, töredezett ablak- és ajtónyílások tátongtak a szelek járta épületben, s óriási pillérkötegek álltak őrt némán az elhagyott falak közt. De egyikük - hihetetlen módon teljes épségben megmaradt - remekművű rózsaablakának színes üvegdarabjain a napfény még mindig csodálatos játékot játszott. A zirci apátság állt itt hajdanán, ciszterci szerzetesek éltek benne három és fél évszázadon át. A franciaországi Clairvaux monostora küldte ide 1182-ben az első szerzeteseket a világos völgynek, Nova Clara Vallis-nak nevezett új apátságba. De 1538-ra végképp elnéptelenedett, teljesen kihalt a már 1511 -ben is romosnak és elhagyottnak mondott - az idők viszontagságai következtében immár szomorú, sötét völggyé változott - monostor. Aztán sokáig és sokan csak álmodozhattak arról, hogy feltámadjon tetszhalálából a ciszterciek zirci apátsága: a szerzetesek Istent dicsérő zsolozsmájának éneke törje meg újra az éjszaka csöndjét, kétkezi munkájuk verejtéke változtassa termővé az ugart, avagy önmagukat embertársaikért feláldozó lelkipásztorkodásuk érleljen bő aratást a lelkek szántóföldjén. Az álmok a 17. század utolsó és a 18, század első évtizedeiben kezdtek valósággá válni, Sziléziából, Heinrichauból jöttek ciszterciek, s 1723 és 1726 között felépítették első, ideiglenes zirci otthonukat a falu közepén. De apátjuk, Regnard Gergely, még ugyanabban az évben, 1726. november 2-án kijelölte már a tervezett végleges monostor és templom helyét is. Nem a középkori apátságéval azonos területen ugyan, mert ott a romok közvetlen közelében feltört tavak vize meglehetősen veszélyeztette volna az új épület szilárdságát, Ám a régi apátságtól néhány tíz méterrel délnyugat felé erős feltöltéssel - már alkalmasnak találták a talajt az építkezéshez. így a munkálatok megindultak, az időjárástól függően haladtak gyorsabban vagy lassabban, s 1733. augusztus 11-én a szerzetesek birtokba vehették új monostorukat. (1. kép) A templom alapkövét még a monostorépület teljes elkészülte előtt, 1732. május 15-én elhelyezték. Az alapkövet az akkoriban Magyarországon működő heinrichaui ciszterciek egyike, Hartz Lajos szentelte meg miként ugyancsak ő a monostor alapkövét is annak idején, 1727. március 12-én - az apát megbízásából. A nagy ünnepségre Regnard Gergely apát nem tudott eljönni Heinrichauból. Minden bizonnyal nem érdektelenség rejlett távolmaradása mögött. Hiszen éppen ő volt egyike azoknak, akik leginkább szorgalmazták a zirci építkezéseket. 1729 májusában például azért jött személyesen Zircre, hogy a helyszínen lelkesítse szerzetestestvéreit a monostor építési munkálatainak folytatására, mert az ittenieket meglehetősen elcsüggesztették az építkezéseket akadályozó, ismétlődően makacsul kitartó telek és nagy havazások. Regnard apát több ízben járult hozzá bőkezűen az építési költségekhez is, Most a templom alapkövét feltehetően egészségi állapota miatt nem tudta személyesen megáldani, hiszen a 64 éves apát négy hónap múlva, szeptember 27-én Heinrichauban meg is halt, Jóllehet az ő halála is hozzájárult ahhoz, hogy a templom építése az alapkőletételt követően elakadt, a késedelmet az anyagiak hiánya is okozta, A monostor teljes befejezése és berendezése ugyanis pénzt még jócskán igényelt, s a két építkezés költségeit egyidejűleg a zirci apátság még Heinrichau segítségével sem bírta fedezni, így a templom építése ténylegesen csak évekkel később, 1738ban indult meg Regnard apát utóda, Wiesner Gellért kormányzása idején. Ámbár ez az indulás nem is építésnek, inkább pusztításnak hatott. Első lépésként ugyanis 1738. december 19-én a középkori apátság templomának még meglevő romjait felrobbantották, hogy a köveket felhasználhassák az új templom alapozásához és falainak felhúzásához. A régi monostor és templom maradványait ugyanis addigra már meglehetősen széthordták. Az utolsónak maradt, csodálatra méltó - „maximé miranda" - homlokzati falban ugyan látszólag még mindig sértetlenül tündökölt a rendkívül művészien kidolgozott - „artificiosissima" - ablak, De ennek alkotórészeit az építkezésnél semmire sem tudták vagy talán inkább nem óhajtották felhasználni, Amellett veszélyesnek is találták, s ezért ezt a falat az ablakkal együtt ugyancsak halálra ítélték. Barbárság? Kegyetlenség? Jóvátehetetlen felelőtlenség? Igen, az. Ma már kétségtelenül ennek ítéljük. Ám a 18, század szülöttei, a barokk kor gyermekei ugyan mit is kezdtek volna a középkor mű-