Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)
Lővei Pál: Adatok a magyarországi téglagyártás és felhasználás történetéhez
hály spanyol kőművesmesternek adta bérbe, kikötötték, hogy kétféle téglát készítsen: nagyobbat, amelyet imperialis téglának neveztek, és kisebb közönségeset, az előbbiből 1000 darab ára 4 forint 60 dénár, az utóbbiból 2 forint 60 dénár volt. 39 Jól megfelel ez annak, hogy a 15. században egymás mellett használt nagyobb, mintegy egy lábnyi hosszú, és kisebb, átlagosan 3/4 lábnyi győri téglák elkülönülése a későbbi korokban is megmaradt: a 16. század második felének 30-31 cm hosszú, igen nagy, 7-8 cm-es vastagságú téglái mellett 23,5-27 cm hosszúságú, kisebb téglák is jócskán használatban voltak, és a különböző monogramok és évszámok tanúsága szerint ez a 19. század első feléig jellemezte a város téglagyártását. 40 A fenti „imperialis" jelző arra utalhat, hogy a nagyobb méret a 16. század közepétől a törökök elleni végvár szerepét betöltő Győr - a Bécs előtti utolsó nagy erősség - katonai kiépítését végző császári katonaság építkezéseinél volt használatban: a győri Püspökvár építkezéseinél a várfalak - pl. a lebontott Bécsi kapu - anyaga ez volt; a kisebb méretek csak lakóházakból ismertek. Mind ekkor, mind a későbbiek folyamán - mintegy két tucatnyi lakóház kutatása alapján lényegesen alacsonyabb a kisebb méretű téglák előfordulási aránya, mint a nagyobbaké. 1736-1741 között a győri téglaszámadásokban tégla, cserép, gerinccserép, kéménytégla szerepel 41 ; 1755-1778 között falazótéglával (Maurer Ziegel, Ordinarius), boltozati téglával (bolthajtás tégla, Gewölbziegel, Concamerales), padlótéglával (pádimentum tégla, Pflaster Ziegel, Pavimentales), kéménytéglával (Rauchfang Ziegel, Caminales), cseréppel (Dach Ziegel, Imbrices) és gerinccseréppel (görbe cserép, Roll Ziegel, Concavi) találkozunk. 42 1710-ben a Körber János Rudolf budai téglaégető-tulajdonos és Bachman Ferenc téglamester közötti szerződés szerint fali-, boltozati-, kémény-, és padlótéglát, valamint tetőcserepet kellett gyártani. 43 A szakirodalom szerint a kéménytégla a túlégetett, elüvegesedett tégla. 44 Ellentmond ennek, hogy ára mindig kevesebb, mint a közönséges tégláé, ami az energiaigényes túlégetésre aligha utalhat, annál inkább a kisebb méretre. A győri számadások szerint aránya sosem éri el a fali téglák mennyiségének 10 %-át, 1846-ban a győri téglaégető leltárában még külön kéménytégla-forma is szerepelt, 45 és a városi tanács a téglaárak emelése során 1846-1847-ben említi a kéménytéglát is, 46 A kéménytéglák levéltári forrásokban való előfordulásának a kisméretű téglák gyártásával megegyező - fentebb vázolt - időbeli korlátai és a hasonló előfordulási arány alapján joggal azonosítható a kettő, vagyis kéménytéglán a 24-26x12-13x5-6 cm-es téglákat értették. A boltozati téglákat a budai anyagban a 25x18,519x5,7-6 cm-es méretű, szélesebb téglatestekkel azo2. kép. A győri Püspökvár tornyának 14. századi faiszövete lefaragott állapotban; jól láthatók a téglák rosszul elkevert anyagának rétegei (1980. évi felvétel) nosították 47 ; ez a győri vizsgálatok alapján is meggyőző, ott 24-26x17-21 cm-es nagyságban készültek, előfordulnak már 1678-ból, legkésőbbi ismert, évszámos darabjaik 1783-ból valók, 48 az 1805-ös elszámolásokban és 1846-1847-ben már nem szerepel ilyen tétel, 49 Ez a téglafajta falkutatások során boltozatokban is előfordult Győrben, 50 valamint Sopronban, 51 de semmiképpen nem tekinthető a boltozatok tipikus téglájának, ezek túlnyomó része mindig közönséges téglából készült, Boltozati téglákat felhasználtak ugyanakkor padlásburkolásra is, a budai városháza erkélyének építésekor pedig fal építésére használtak fel belőlük ezer darabot. 52 A forrásokban rendszeresen előfordul padlótégla bizonyosan négyzet alakú forma volt, Győrben a 17. század közepétől a 18. század végéig fordul elő a nagyobb formátum (28-30x28-30 cm). 53 Az 1790-1791, évi téglaszámadásban találkozunk először a nagyobb és kisebb padlótégla megkülönböztetésével, még 1805ben is gyártják mindkettőt - a számadások szerint a kisebből 4-5-szörtöbb készült, mint a nagyból, 54 de később a 19, század folyamán kizárólagossá vált a városban a kisebb (20-21x20-21 cm) formátum, 55 A gyártott mennyiségek évente csak néhány ezer darabot tettek ki, sőt 1769-1773 között, „mivel efféle Tégla nem kelendő, azért nem is égettetett," 56 A kisebbik méret valójában középkori eredetű: 20x20x2 cm-es lapok borították a budai egykori domonkos kolostor templomának padlóját, 57 a visegrádi palota kápolnájának padozatát pedig 18x18x3 cm-es lapok alkották. 58 Nem kizárt azonban, hogy a téglafajta újabb megjelenése Magyarországon nyugatabbról jött hatás eredménye: a kétféle padlótégla megkülönbözetésével Alsó-Ausztriában már a 17. században találkozunk. 59 A győri számadásokban 1784-ben, majd 1790-ben, 1846-1847-ben találkozunk az ún. párkánytéglával. 60
