Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Marosi Ernő: A műemléki örökség

6 Kunstwerk oder Denkmal 1995. (3. jegyzetben i. m.) 102. 7 Frodl, Walter: Einheit von Theorie und Praxis. Zum Cente­nárium der ungarischen Denkmalpflege, = Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege, 27. 1973. 105. 8 Horler, Miklós: Bilan critique des restaurations des monuments hongrois. = Acta Históriáé Artium, 30. 1984. 357. skk. 9 Kiindulópontja: „Konzerválni, nem restaurálni" - egy alapelv sor­sa, „Vár állott, most kőhalom", konferencia Székesfehérvárott, 2001, november 6, A kérdésről korábban: Marosi Ernő: A re­konstrukció a művészettörténetben. = Ars Hungarica, 26. 1998. 353-368.; Marosi Ernő: Konzerválni, restaurálni, rekon­struálni. A kulturális örökséggel való bánásmód a művészettör­ténetben. In: Közgyűlési előadások 1999, M agyar Tudományos Akadémia, Budapest, 2001. I.: 49-54. 10 Vö. Értékrend, hitelesség és eredetiség a műemlék-helyreál­lításban. Az 1994. október 26-i OMvH - ICOMOS-konferencia előadásai és vitája. = Építés- Építészettudomány, 25. 1995. 7. skk; Stovel, Herb: A hitelesség, ahogyan mostanában értelme­zik, ahogy a Narai Dokumentumban leírták és ahogyan az a műemlékek helyreállítására vonatkozik. In: A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai, 1997, július 1-9. Műemlékhelyreállítások tegnap, ma, holnap. Budapest, [1998], 17-20, 11 A fokozatok rabulisztikájához ld, Feld István példáját a rekon­strukciós hipotézisek fajtáiról (in situ - anastylosis - rekonstruk­ció - logikus hipotézis - totális hipotézis): Feld István: Kutatás - dokumentálás - rekonstrukció. = Műemlékvédelmi Szemle, 9. 1999. 53-79. 12 A posztmodern kártyát kijátssza (a historizmus érvrendszerének valóságos érv-katalógusával együtt): Búzás Gergely: A múlt re­konstruálása avagy a tudós felelőssége. = Műemlékvédelmi Szemle, 9. 1999. 19-23. - Vö.: Feld 1999. (11. jegyzetben i. m.) 27-53. 13 Hasonló felfogásPan („A hitelesség önmagában és önmagáért nem értelmezhető") érvel Fejérdy Tamás: Értékrend, hitelesség és eredetiség. = Építés- Építészettudomány, 25. 1995. 25. sk, 14 Voinovich Géza: Arany János életrajza. II. 1849-1860. Budapest, 1931. 228. skk. 15 Vö. Radnóti Sándor: Hamisítás. Budapest, 1995. 227. skk. (a „Hiszek Macphersonnak & Chattertonnak, hogy amiről azt mondják, ősi, az is" fejezet). 16 Neue Freie Presse, 1882. IV. 26. - Jelentőségéről: Rosenauer, Arthur: Moritz Thausing und die Wiener Schule der Kunstgeschichte. = Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte, 26. 1983. 138. Vö, Riegl tanulmányát: Das Riesenthor zu St. Stephan [1902], In: Kunstwerk oder Denkmal 1995. (3. jegyzetben i. m.) 146-156. 17 A kérdés dokumentumainak jó gyűjteménye: Denkmalpflege, Deutsche Texte aus drei Jahrhunderten, Hrsg. Norbert Huse. München, 1984. 18 Fejérdy Tamás: Helyreállítás, restaurálás, rekonstrukció - hite­lesség. = Műemlékvédelem, 42. 1999. 213-215. 19 A karbantartás jelentőségére való utalást - s ezzel a nem tulaj­donképpeni metodikai, hanem valójában eljárási kérdésekről folyó viták reális, gyakorlati jellegének felismerését - csak Fejérdy Tamásnál találom: Karbantartás, tatarozás, felújítás, helyreállítás, rekonstrukció. In: A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai, 1997. július 1-9, Műemlékhelyreállítások tegnap, ma, holnap. Budapest, [1998] 69. sk. 20 A - magyarul egyelőre pontosan visszaadhatatlan - szcenikai utaláshoz Id. Wolters, Wolfgang: Historische Innenräume: Res­taurieren? Inszenieren? Konservieren? = Kunstchronik, 50. 1997. 672-678. a XXIV. Deutscher Kunsthistorikertagon elhangzott referátum, hasonló értelemben Id. még: Mörsch, Georg: Grenzüberschreitung - Die Altstadt als Kulisse, uo. 666-674. - A bemutatást és a recepció feltételeinek tudatos megszervezését nemcsak az emlékeket látogató turisták sok­szor emlegetett, de ritkán konkretizált szempontjaira tekintettel tartjuk termékeny kiindulópontnak, hanem úgy is, mint a mú­zeum és a műemlékvédelem közös problémáját. 21 Vö. Le trésor de Conques. Catalogue/Louvre. Paris, 2001. 1. sz., 18. skk.; 2. sz., 30.; 6. sz., 44.; 12. sz., 66. 22 Kroos, Renate: Der Schrein Karls des Großen. Bestand und Sicherung 1982-1988. [recenzió] = Kunstchronik, 52. 1999. 302-309., az idezet: 302, 23 Szmodis-Eszláry, Éva: Statues françaises, gothiques et de la renaissance portant sur elles les traces de l'iconoclasme. In: CIHA XXVIIe congrès international d'histoire de l'Art, Stras­bourg 1989. Section 4 Les iconoclasmes. Strasbourg, 1992. 35-44. 24 Magyarul is: Beck, James - Daley Michael: Restaurálások kérdőjelekkel. Üzlet, kultúra, botrány. Budapest, 2000, 25 Kiindulópontja egy hasonló című referátum az OMvH „A műem­lékek a kulturális örökségben" című, 2000. december 6-i mű­hely-kollokviumán. 26 Tietze, Hans: Die Methode der Kunstgeschichte. Leipzig, 1913. 27 A kiindulópont: korreferátum a 2001. évi XXI. Országos Műemléki Konferencia számára. 28 „Én voltam a legjobb középkorász a postán". Engel Pál törté­nésszel Banyó Péter beszélget. = Beszélő, III. folyam, 6, 2001, 2. 58. 29 Riegl, Alois: Művészettörténeti tanulmányok. Budapest, 1998. 30 Belting, Hans: Das Ende der Kunstgeschichte? Überlegungen zur heutigen Kunsterfahrung und historischen Kunstforschung. München, 1983. DAS ERBE VON KUNSTDENKMÄLERN ERNŐ MAROSI Den äußeren Anlaß zu diesen Betrachtungen bieten Wandel, die infolge der Betonung des Begriffs Kulturerbe anscheinend zu einer gewißen Verdrängung des des Denkmals geführt haben, Indem sich der Begriff vom Kulturerbe in einer Traditionskette versteht (wobei Nachlaß und Erbe einander entsprechen müssen), ist von dieser Kategorie diejenige des als ein geistiger Wert aufgefaßten Denkmals keineswegs fremd. Das Denkmal zwischen Gegenwart und Geschichtlichkeit Der Denkmalbegriff der Kunstgeschichte ist wesentlich weniger auf den Schutz baulicher Gegenstände, als auf eine Überlieferung von Kennertum und Altertumskunde zurückzuführen, indem Denkmäler als spontane Zeugen kollektiver Subjekte (Gemeinschaften, Völker oder Epochen der Menschheit) aufgefaßt werden. Dieser Tatsache entspricht eine methodische Differenzierung zwischen gewollter und nicht gewollter Denkmälern. Im System von Alois Riegl hängen die Unterschiede zwischen Alterswert und historischem Wert mit dieser Differenz zusammen. Die 1995 in Wien herausgegeben Schriften zur Denkmalpflege Alois Riegls haben nicht nur zu einer Wiederge­winnung ihres ursprünglichen Kontexts geführt, sondern auch eine wesentliche Distinktion zwischen seiner, auf den zentralen Begriff des Alterswerts gegründeten Theorie und den verschiedenen Erschei­nungsformen des historischen Werts gemacht. Als solche hat er 1905 den Konzept des Denkmals als „ein Stück nationalen Daseins" von Georg Dehio bzw. die von Bodo Ebhardt vorgeschlagene

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom