Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Détshy Mihály: Sárospatak várának egykori kertjei és szőlői

„Szegelet Palota" után ezt írják: „Abbul nyílik egy virágos kertecske, két ajtaja egyik üveges ónban foglalt, másik vasrostély. A kertecskében egy baraczk fa és egy megy fa".

98 Az 1712. és 1714, évi leltár már nem említi az erkélyt, talán mert az 1703. évi tűzvészben elpusztult. A kastély déli, Lorántffy-szárnya alatti pincét, amely a Vörös-torony melletti árokból nyílik, az 1701. évi leltár „a kertészek pinczéje"-nek nevezi, s az 1714. évi szerint „a kerti holmi őrzésére szolgál."

99 A PATAKI KERTEK KERTÉSZEI A pataki kertészeket először az 1554. évi urbárium nevezi meg: Szitás Demetert a Felső,, Kertész Pált az Alsóhóstáton.

100 1567-ben Kertész Jánost említik az Alsóhóstáton és Kertész Miklóst a kispataki Tótszeren,

101 utóbbi szerepel 1570-ben is.

102 Az Alsóhóstáti kertész az itt fekvő Gombos-kertet művelhette. Az 1567-1568, évi számadások Kertész Mártont, Jánost és Aladár Gergely kertészeket említik,

108 Az 1619. és 1620. évi számadásban Horváth Mihály Gombos-kertbeli és Czítor János Mandulás-kerthez látó kertészt sorolják fel, Kispatakon pedig Kertész Gergelyt.

104 Az 1620, évi osztozáskor és az 1631. évi összeíráskor Kertész Mihályt említik az Alsóhóstáton, aki bizonyára Horváth Mihállyal azonos.

105 Az 1632, évi összeírásban szerepel Szilágyi István a „Giumölcz oltovaniok gonduiselője" és Daróczi Tamás a „Somliod zelő vinczellere".

106 I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna azon volt, hogy Nyugat-Magyarországról, Ausztriából vagy éppen Bécsből, később inkább Morvaországból hozasson a divatos kertművészetben jártas kertészt Patakra és erdélyi kertjeibe. Már 1625. január 13-án Rákóczi Trencsén megyei, lednicei birtokának prefektusa, Réz András írja: „Az kertész megh szerzésében szorgalmatoskodom, rea is felelt immár egy hogi fiastul ala megien, de megh ide hozam nem hihattam, hogi fizetsége felőlis értekeztem uolna mit fogh kiuani, beczbenis Írtam Sindler uramnak tálam ottis szerit tehetik."

107 Valószínűleg sikerült is a következő években Morvaországból kertészt szerződtetni, bár nem tudjuk, vajon Patakra, vagy más Rákóczi-kastélyhoz, Erről tanúskodik Réz András 1628, szeptember 22-én kelt levelének utóirata: „Az kerteszek irtanak ket leuelett, de nem futtám illien hirtelen kiuel megh oluastatnom, Nagsagodnak ala küldöttem, az meli morua ember uelem uolt attul küldött uolt az ott ualo kertek mesterének leuelett kiben azt iria ha föl küldi aszoniom eo nagsaga uisza nem megien, ha penígh el nem küldj nem tud mint el menj kiualkepen ha el nem buczuzhatik Nagsagtoktul."

108 1629. március 17-én Rákóczi egyik Bécsben járó megbízottja, Szikszay Mihály írja: „Kertez dolgából Aszoniom eő Nagsaga kerté megh nem fogiatkozik, ha Nagsagod io akarattia, en megh amannak esztendeié ideje előtt, úgymint, Zent Marton előt, küldök moast heliben",

109 Sajnos ezt a levelet sem vonatkoztathatjuk egyértelműen Patakra, 1638-ban Debreczení Tamás az éppen akkoriban elhalálozott sárospataki kertész helyett is Bécsből akart újat hozatni: „Az kertezt az Makoviczait hozatom le, s, ha Bechibeol hozathatnék azért is erte leszek, de nehezen találunk ollíat mint ez vala zegení",

110 1640-ben Rákóczi egyik követe jelentette Pozsonyból: „Kertészt ollyan hirtelen sehol sem kaphattam ollyat a ki bé menne. Jóllehet szólottam eggy igen főuel, de igen kedues allapattya léuén az mostani Uranal, immár ennéhány esztendőiül fogua, nem akaria el hadni azt. Ez után azért ha kaphatok, kegdnek azonnal tudtára adom, mindazáltal nem árt ha masutís kerestet kegd, én ez előt Berenbe [Brünn] főköt ismertem ugy mint Anno 1632 midőn ott jártam. It igen ritka, s ugyan ninchis feő az megh neuezetten kiuöl, mert itt afféle kertes gazda magok értuén hozza, chiak paraszt napi munkást szoktak arra fogadni".

111 Rákóczi 1645. évi morvaországi hadjárata során járt a lednicei [Eisgrub] Liechtenstein-kastély parkjában, és ettől kezdve innen szeretett volna Patakra és Erdélybe kertészt fogadni, A fejedelem elragadtatását tükrözi 1645, augusztus 6-ám morvaországi táborából írt levele: „ez elmúlt serdan valek egi kertben itt morvában ,,, uagion 60 estendeje hogy kezdettek volt építeni kinek massat nem hiszem senki seme láthatta es czak heletis elmemmel se égess magyar országban erdeiben ez kit láttam fel nem tanaihatom s meg sem tudom hirtelen írni mind sepseget alkalmatossagitt ha lehetne azon volnék az kertesset ki uihetnem fiaual eggiut".

112 Még 1647-ben is folyik levelezés talán éppen a lednicei „morvái kertész" fiainak szerződtetéséről, ugyanakkor Bécsben is kerestek ismét kertészeket,

113 Az 1645, évi hadjárat során a fejedelem egy csoport morva határszéli anabaptista, újkeresztény mesterembert családostul Patakra költöztetett, közöttük kertészt is,

114 Bár ez az újkeresztény közösség kertjeit művelte, időnként az uradalom kertjeiben is foglalkoztatták társaival, Egyébként 1648-ban a pataki urbárium „Sebestyén kertész, Gombos-kertbeli kertészt" sorolja fel, 1650-ben pedig „Miskolczi Istuan Gombos-kerthez lato kertészt",

115 1651-ben a Mandulás-kert kertésze - talán az a Sás Péter, akinek haláláról 1651, március 22én ír Lorántffy Zsuzsanna, - betegeskedett, helyettesül a fejedelemasszony újkeresztény kertészt állíttatott, amíg Örményesről másikat küldhetett,

116 1652-ben ennek a kertnek Johannes Obecz a kertésze, aki nevéből ítélve talán újkeresztény volt, a Gombos-kertet pedig Károli Mihály művelte,

117 Egy 1655, február 6-án kelt levelében Lorántffy Zsuzsanna német kertészt említ Patakon: „Az Borsi Iffiú legény kertesis jmmár lassa megh,