Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Détshy Mihály: Sárospatak várának egykori kertjei és szőlői

elpusztulása után ezen pusztáknak némely részét csű­röskertnek, némely részét pediglen veteményes kertnek fordították".54 A majorsági szőlőként művelt Mandulás­szőlő pedig 1689-ben semmisült meg, és attól fogva „parlagul áll", az 1703. és 1711. évi feljegyzések szerint. 55 A MOGYORÓS-KERT A Mogyorós-kert neve ismereteink szerint az 1619. évi számadásban bukkan fel először. 56 Későbbi írások is igazolják, hogy a kert a Bodrog bal partján, Kíspatakon feküdt, Az 1639. évi leltár a „Kis Pataky major haza" és az ottani „Tégla veteő kertth" után sorolja fel a „Mogyo­rós kertth"-et, megemlítve annak nagy és kis kapuját. 57 A 16. században telepíthették, mert 1567-ben és 1570­ben az urbáriumok már felsorolnak Kispatakon kertészt is. 58 Az 1620. évi osztozáskor „Az Mogíoros kertnek Delrül walo fele része" Zsuzsannának, az északi Máriá­nak jutott. 1631 -tői az urbáriumokban az uradalom job­bágyainak szolgálatai között a Mogyorós-kert művelé­sét és sövénnyel való bekerítését is felsorolják, 59 Az 1648, évi összeírás szerint a „Mogioros kerten kíueöl az mely sulymos too vagyon", abból a kispataki Magyar­szeren lakó halászoknak sulymot kellett a vár konyhájá­ra beszolgáltatniuk, 66 1640-ben Lorántffy Zsuzsanna pataki látogatásakor kísérői, Kemény János és Bornemissza Pál, ezt írják a fejedelemnek: „lm mostannis az Mogioros kertben aka­runk eő Ngaual kimenni", majd később folytatják: „Eo Nganak ki menuen az Mogioross kertben ott eő Nganak szép mulatsága leon, egynehány uoltt az nyul benne, eő eleotte hajtogattak fogtakis el bennek, ugyan ott az kert mellett, rekesztue tartott Prefectus Uram egy darab Szandekott [?], Ott halasztatott eő Naga sok szép halakat. Kyualkeppen Czukat fogának nagyo­kat". 61 A Bodrog valamelyik holtágát rekeszthették el a halászathoz. Még az 1693. évi urbárium is említ egy va­lahai halastavat a kert mellett. 62 A kert karbantartására 1656-ban Lorántffy Zsuzsan­na, 1661-ben pedig menye, Báthory Zsófia adott még utasítást, 63 Pusztulása a 17, század végén következhe­tett be, mert a 18. századi összeírások már nem emlí­tik, 1776-ban pedig mint dűlő: „tractus Mogyorós kert" szerepel, területén nagyszámú nagypataki polgár kert­jével. 64 A SOMLYOD-SZŐLŐ Dobó Ferenc 1602. január 28-án kelt első végrendelet­ében sorolja fel az „en magamtul plántáltatott, Somlyód neuen való szőlőmet... és azon való hazi epületeket". 65 Ezt 1590 után telepíttethette, amikor rokonai halála után Patak egyedüli birtokosa maradt. Az 1632. évi urbárium is így szól erről: „Mikor Dobó Ferencz az Somliod zeőleőtt czinaltatta". 66 Az 1570. évi összeírás szerint korábban két szőlő tartozott a váruradalomhoz: egyik a Királyhegyen, a másik a pataki Radványnál a Kishe­gyen feküdt, amit Perényi Gábor ültettetett újonnan. 67 Az 1612. és 1613. évi leltárakban már csak a Som­lyód-, a későbbiekben pedig még a Mandulás-szőlő szerepel mint majorság szőlő. A Somlyód a vártól és a várostól északnyugatra, Végardó határában feküdt. 68 1615-ben Loborkovith Horváth György a Dobó-örök­ség részeként azt is követelte, hogy a „pataki Somliod hegie kétfelé osztassék". 69 A Lorántffy-nővérek osztoz­kodásakor 1620-ban részletesen leírják a szőlőt, az itte­ni épületeket, pincét és rétet. 70 A szőlő művelése szintén az uradalomhoz tartozó községek jobbágyainak kötelessége volt, 1632-ben az urbárium szerint 425 hordó bor termett a Somlyódon, két évvel később pedig 259 hordónyit szüreteltek itt, 71 1640. október 10-én pataki tartózkodása idején Lorántffy Zsuzsanna ezt írja férjének: „Az Sompiodot] tegnap kezdtek szedni, most oda akarok menni." Erről írják az említett kísérői: „lm mostis eo Ngual az Som­liodot látogatni megíünk". 72 1649-ben a fejedelemasz­szony újabb épületeket, közöttük „szűrő házat" készítte­tett a Somlyód alján. 73 Mint az uradalom legnagyobb majorságszőlőjót, gondosan karbantartják. Fennmarad a császári megszállás, a Thököly-felkelés, majd a Rákó­czi-szabadságharc alatt is. Az 1689. évi urbáriumban, amely a Mandulás-szőlő pusztulásáról ad hírt, feljegyzik: „Somlyód, aszt most Colalliak", művelik. Az 1704. és 1712. évi összeírás már mint egyetlen majorságszőlőt sorolja fel. 74 1714. szeptember 11 -én Roth Mihály prefektus je­lenti: „A Somlyód szőlőt felfelé és lefelé Is bejárva meg­szemléltem, Az eddig egyharmad részben az alattvalók által megművelt része szőlőskertnek legfeljebb látszatát kelti és alig egyhatod része örvendezik még tőkéknek, amelyek itt ott találhatók, de ezek is már pusztuláshoz közelítenek, Ezzel a romlással időben szembe kell száll­ni," 75 Az 1751, évi tanúvallomások szerint Trautson her­ceg tisztviselői pusztulni hagyták a szőlőt, alig termett már 15-16 hordónyi bort, sőt mások szerint csak 1-6 hordóra valót, 1747-től kezdve azonban Dujardin báró jószágkormányzó elrendeli újratelepítését, és a gondos művelésnek köszönhetően 84, majd 95, sőt 1750-ben 120 hordó bort termett, 1750 őszén Dujardin újjáépítte­ti a szüret során összeomlott és leégett borházat, Lorántffy Zsuzsanna egykori kúriáját, kitisztíttatja a Rá­kóczi-kutat és a régi pincét, új vincellérlakást és méhé­szetet is építtet, 76 1752. évi távozásával azonban a szőlő ismét pusztulásnak indul, A Trautson-család mag-

Next

/
Oldalképek
Tartalom