Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Bardoly István – Voit Krisztina: Voit Pál műveinek bibliográfiája

25. kép. A 18, századi szószék lenyomata a hajó északkeleti szögletében 26. kép. A szószéket tartó romai kori és román kori faragványok választása után előkerült - barna csíklenyomat jelezte a szószék padozatát, és az építményhez vezető öt lépcsőfokot. A szószékkosarat a fentebb említett oszlopok tartották. Megállapíthattuk, hogy a 18, századi szószék padlója és feljárata fából készült. (25. kép) Az északi falon feltárt ülőfülkét a szószék építésekor, 1786-ban befalazták, Az északi fülkék befalazásából fehér homokkő kváderek, és vörös homokkő oszloptöredékek kerültek 27. kép. A torony nyugati ikerablaka elő. Valószínűleg a torony bontását követően kerülhettek ide, másodlagosan felhasználva. A régészeti feltárás is igazolta, hogy a szószék Römer itteni látogatásakor a templomhajó északkeleti szögletében állt, 1879-ben, amikor a templomhajó keleti felében felépült az új karzat, a régi román kori torony belsejében volt karzatot elbontották és helyébe épült a napjainkig funkcionált új szószéket. A szószékből kibontott faragott részleteket beépítették az új szószékkosár alátámasztására. A fényképeken is láthatóak a másodlagosan felhasznált különböző stílusú és anyagú faragványok. (20., 26, kép) Ezek tételesen négy oszlopfő, két lábazat, egy díszes és két díszítetlen oszlopdob, és egynek a töredéke. Kor szerinti történő elkülönítésük, anyaguk alapján - fehér és vörös homokkő - nem volt lehetséges. Erre a faragványok mérete, kiképzése, helyük feltárása, valamint a nyugati homlokzaton in situ megmaradt ikerablak révén nyílott lehetőség, A két fejjel lefelé elhelyezett, vörös homokkőből készült, volutás, akantuszos oszlopfő analógiák alapján a római korból származtatható, A rájuk helyezett oszlopok mind anyagukban, mind méreteiket tekintve az oszlopfőkhöz köthetők. (3. kép) A két vörös homokkő lábazat szintén hozzájuk tartozik. A két fehér mészkő oszlopfő és a vörös homokkőből faragott oszlop mintakíncse, a gyémántmetszéses díszítés, a palmetták, az egyik oszlopfő kihajló bimbódíszei gyakoriak a 13, század első felének magyarországi művészetében. A töredékes fehér mész-