Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Bardoly István – Voit Krisztina: Voit Pál műveinek bibliográfiája

10. kép. A középkori déli bejárat falkutatás közben 11. kép. A 12. századi kisbényi rotunda tegek eltávolítása után, sugarasan futó, vörös színű, középkori díszítő festés töredékeit tártuk fel, Az eredeti járószintet szinte közvetlenül a szikla felett alakították ki. A középkori oltárból nem maradt semmi, A 19, századi átépítéskor a középkori diadalívet is átalakították, beszűkítették, A feltárt félköríves diadalívet szépen megmunkált kváderekből építették (7. kép), felületükön, az alapvakolat felett, a szürke, kormosodott középkori és a 18. századi vakolatot is megfigyelhettük. A karzatszinten ugyanekkor - a diadalív befalazásakor alakították ki a karzatbejárat ajtaját. (8. kép) A templom hajója (külső mérete: 9,23 x 7,26 m), a szentélynél is rosszabb állapotban maradt meg. A hajó tető nélkül, lepusztulva vészelte át a török időket, ezt a középkori vakolatfoltok mohás felülete is bizonyította. A belső térben a régi vakolat nagy részben hiányzott. A román kori templom déli főhomlokzatán a kutatás előtt két ablaksor volt látható: felül a három átalakított középkori, alul két 18. századi, illetve egy 19. századi. Kutatósávokkal sikerült meghatározni az eredeti középkori nyílásrendszert. A középkori bejáratot a 19. századi szegmensíves ablak kialakításával szüntették meg, amikor is a szentély keleti oldalán nyitottak új bejáratot, A kutatás megállapította, hogy a középkori bejárat kü12. kép. A déli homlokzat román kori ablakokkal szöbét a 30 cm magas alapra ültették rá. A baloldalt feltárt szárkő befelé forduló csonkja képezi a küszöb megmaradt elemét, A küszöbkő többi részét a befalazáskor kiemelték. A középkori bejárat küszöbe mélyebb szinten jelentkezett, mint a 19. századi bejáraté, mert az akkori átépítéskor a terepet emelték, a középkori bejáratot