Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Bardoly István – Voit Krisztina: Voit Pál műveinek bibliográfiája

5. kép. A szentély keleti homlokzata a 19. századi bejárattal és a feltárt román kori ablakkal A templom az 1980-as évekre ismét külső-belső tatarozásra szorult. Az egyházközség kezdeményezésére az Országos Műemléki Felügyelőség tervbe vette az épület restaurálását, amelyet 1984-1985, illetve 1991ben régészeti kutatás előzött meg, A kutatás előtt a templom magánviselte a 18-19, századi átalakítások nyomait, A munka során feltárultak az eredeti középkori részletek s azokat összevetve a történeti adatokkal felvázol hatóvá vált a templom építéstörténete, A templom egyhajós, keletéit, belül patkóíves, kívül egyenes záródású szentéllyel, téglalap alaprajzú hajóval épült, amely szélességével megegyező későbbi nyugati toronnyal záródik. A szentély felett emelkedik a távolból ís jól látható 19. század második felében épült torony. (4. kép) A 12. SZÁZADI TEMPLOM A templom a régi falu szélén kiemelkedő sziklaszirten épült, A természetes alap tette lehetővé, hogy csekély alapozás is (30 cm) elegendő statikai biztonságot adjon az épületnek. Az alapozás során a sziklák közötti részeket kiegyenlítették, a felületet habarccsal lesimították, és erre építették túlnyomórészt fehér homokkő kváderekből, öntött technikával a 110 cm széles falazatot. A kvá6. kép. A templom szentélyének déli homlokzata a falkutatást követően derek falazásánál még egy soron belül sem alkalmaztak azonos magasságú köveket. A templom falazata nem egységes, a déli homlokzat, a szentély kváderekből, az északi homlokzat felülete és belül felső harmada tört kőből épült, A nyugati homlokzat eredeti falszövetét nem ismerjük, mert azt a 13, századi bővítés idején elbontották. Az északi homlokzat eltérő falazása egy későbbi javításra is utalhat, A feltárás során régészeti kutatószelvényekkel sikerült a külső és belső járószintet meghatározni,

30 Az épület külső részén az alapozási kiugráshoz egy habarcsos szint tartozott, mely alatt barna talaj, felette építési törmelék feltöltés húzódott, A 13. századi szint - amelyet a helyreállítás során visszaállítottak - 60 cm-re található a felvett mérési küszöbszint alatt (3-6, szelvény), A déli oldalon, ahol a 18-19, századi építkezések során épületrészeket bontottak le, a talaj erősen köves és törmelékes volt. A szentély alapozásának kialakítása során figyelembe vették azt, hogy keletről nyugat felé a terep lejtett, és ennek kiegyenlítésére az alsó kvádersort különböző méretűre faragták. A belső térben, a hajó nyugati szakaszán megtaláltuk a korai templom lebontott nyugati falának lenyomatát. A kutatás kezdetén a belső teret cementpadozat