Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)
Bardoly István – Voit Krisztina: Voit Pál műveinek bibliográfiája
nostorapáti) mellett lehetett. 12 Almádon a nemzetség Bánd nevű tagja Kálmán király uralkodásának idején bencés monostort alapított, melyet 1121 előtt szenteltek fel Szűz Mária tiszteletére. 13 Az Atyusz nemzetség birtokai közé tartozott Zánka is. A település nevében talán a régi magyar Zan személynév „kicsinyítő-becéző képzős alakja rejlik". 14 Az első írásos emlék a faluról az örökös nélkül elhunyt Miske cornes fia István 1164-ből származó végrendelete, melyben vagyonáról rendelkezett, Javait, ingó és ingatlan vagyonát, földjeit, szőleit, erdeit, malmait, szolgáit, szabadosait, a birtokán tartózkodó szabad vendégeket az almádi Szűz Mária-egyházra, a veszprémi Szent Mihály-székesegyházra, Szent István király Jeruzsálemben épített ispotályára, valamint feleségére és örökösévé fogadott fiára: Ocuz (Atyusz) fiára hagyja. Végrendeletében a következő birtokai szerepelnek: Haláp, Keszi (Gyula-Keszi, Tapolca-Keszi), Kál, Szepezd, Zánka, Vászoly, Pécsely, Udvari, Paloznak, Almád, Sziget. Zánka prédiumként szerepel a birtokok között két földművessel, három kézművessel és három borásszal. Az almádi egyházra hagyományozott 1 molnárt, 1 földművest, 2 kézművest és 3 szabadot mansióval. Az adományozás Miske fia Istvánnak az Atyusz nemzetséghez tartozását bizonyítja. 15 A 13. század végétől a falu a Rátold nemzetségből származó Gyulafi—Rátoltiak birtokába került. IV. László királytól az udvarnokokkal lakott Kesző (a mai Gyulakeszi) falut kapták, és 1300-ban ők birtokolják Csobánc várát is. 16 Egy birtokügylet kapcsán történik említés 1323-ban Zanca-i Vitalis fia Jánosról és Zunka nevű özvegyéről, akik Neveg-i Lipoldus ispán rokonaiként tőle örökölnek. Az örökhagyó kívánsága az volt, hogy az örökösök a veszprémi püspök jobbágyai legyenek. 17 A Rátoltiak birtoklását Zánkán egyértelműen bizonyítja egy 1330-ból származó oklevél, mely szerint Henrik veszprémi püspök, Rátoltí Mátyás fiainak Lóránd és Olivér mesternek, az örökölt Zanca nevű földjükből leválasztott Churcha nevű birtokot visszaadja, Korábban ezt 3 márkáért zálogba adták László püspöknek, 18 A templomra vonatkozó első adat az 1333-1335ből származó pápai tizedjegyzékben található említés, hogy Miklós zánkai pap 22 dénárt fizetett adóként. 1 9 A 15. században a Gyulafi és a Rozgonyi család felváltva osztozott Zánka birtoklásán, ugyanis 1437-ben a Rozgonyi családot iktatták be zálog címén, de egy 1440-ből származó oklevél szerint Gyulafi László kapta adományként I, Ulászló királytól. 20 1443-1446 között ismét a Gyulafiak a gazdák, végül Mátyás király 1474ben a Gyulafi családot erősítette meg birtokukban. 21 A falu Szent István tiszteletére szentelt temploma 1519ben szerepel először írásos feljegyzésben. 22 A török időkben a Balaton-felvidéket a nagyobb hadjáratok elkerülték, de több kisebb portyázó harc 3. kép. A templom hajójában bemutatott római oszlopfő színtere volt. A vidék várai a Csobánc, Hegyesd, Tapolca, Szigliget, Sümeg, Tihany, Rezi stb. csak rövid időre, vagy egyáltalán nem kerültek ellenséges kézre, I, Ferdinánd király 1543-ban az egyházi és világi birtokosokra bízta a török elleni védelem megszervezését. Csobánc várát Gyulafi László védte, 23 A család jeles tagja Gyulafi III. László (1549-1575), aki 1549-ben Telekessy Imre vezérlete alatt 100 lovas élén legyőzte a törököket Fejérvárnál, majd 1561-ben Hegyesd váránál harcolt. 1566-ban a tihanyi vár kapitánya s itt 200 lovast tartott saját költségén. 24 A vidék török kori történetére vonatkozóan értékes adatokat tartalmaznak a rovásadó összeírások (dicalis conscriptiok) és a kincstári defterek, Az adózás alapja 1598-ig a porta, majd 1609-ig a ház és 1609-1648 között ismét a porta. Az 1531 -1696 közötti időből származó összeírások szerint Zánkán a Gyulafi család rendelkezik adófizető telkekkel, így Gyulafi István özvegyének 1542-ben 12 adófizető és 10 szegény telke volt, de 1594-ben már csak 1 1/2 adófizető, 7 szegény és zsellér valamint 25 pusztatelket írtak össze a községben, Több év rovásadó összeírásait vizsgálva kitűnik, hogy a 16. század végére fokozatosan csökken az adófizető telkek száma és nő a pusztáké. Az 1548-ból származó összeírás szerint a községet a török felégette, plébániája 1550-ben is elhagyott. A török 1572-1573 között ismét felégette, s 1587-ben
