Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Marosi Ernő: A műemléki örökség

A fenti, a vitatott műveletek és módszerek között túlnyomórészt nagy, operatív beavatkozások túlsúlyára vonatkozó megfigyelés alighanem a magyar műemléki szemlélet egyik alapsajátosságára utal, valamilyen felfokozott küldetéstudatra és heroizmusra, Ezzel az emelt hangnemmel hirdették meg már 1847-ben az emlékek védelmének programját, s némi harci pátosz mindmáig kíséri ezt a tevékenységet, Az egyszeri nagy tettel véghezvihető megmentésre védelemre {Schutz) van szavunk, a kitartóan folyamatos őrzésre, (csak szellemi értelemben is, ahogyan ez a hagyományt megilleti) ápolásra (Pflege) nincs, A fent idézett felsorolásokból is inkább hiányoznak a szerényebb, kíméletesebb műveletek, amilyenek pl. a tisztítás, karbantartás, tatarozás, gondozás, Ezeknek közös sajátossága, hogy - elvileg - nem érintik az emlék szubsztanciáját. A hitelesség valódi alternatívája az eredetiség, az emléknek materiális mivoltában való minél teljesebb fenntartása és megőrzése, Egyedül a ránk maradt emlék anyagi mivoltában, komponenseinek egymáshoz való viszonyában való fenntartása teszi lehetővé, hogy a tradíció láncolatában megfeleljünk kötelezettségünknek, Ez ugyanis az örökségnek nem „hiteles", hanem a ránk hagyottal azonos megtartásában áll. A műemléknek lehetőleg teljes ránk maradt materiális szubsztanciájában és technikai adottságaiban, továbbá a történetét tanúsító változásaival együtt való fenntartása olyan kívánalom, amely - jellegétől, őrzési feltételeitől jórészt függetlenül - mára egységes követelmények rendszerét jelenti. Ebben az értelemben van jelentősége a kulturális örökség fogalmának, amely nem tesz különbséget pl. ingatlan műemlék és annak ingó és ingatlan tartozékai (pl. egyfelől képzőművészeti és ornamentális dísze, másfelől berendezése), illetve az ebből az összefüggésből kiszakadt és gyűjteményekbe került tárgyak, funkcióban lévő, gyűjteményekben fennmaradt vagy leletként előkerült objektumok között. A modern képalkotási technikák és a jelenkor átfogó kiállításainak gyakorlata különösen felfokozzák az érzékenységet az azonos kezelésmód követelménye iránt. Ilyen értelemben beszélhetünk általános muzealizácíóról, arról, hogy minden művészeti emlékhez ugyanolyan várakozásokkal és követelményekkel közeledünk, mint a múzeumi tárgyakhoz. A jelenkorban a műemlék és a múzeum közötti, elvben hermetikusan zárt határok sok tekintetben viszonylagossá, átjárhatóvá is váltak. Nem utolsó sorban az is közrejátszott ebben, hogy egykor már múzeumban őrzött tárgyakat integráltak eredeti funkciójukba (pl. az autun-i nyugati timpanon Krisztusfejét, nálunk a vértesszentkereszti nyugati portál egykor Székesfehérvárott őrzött bélletrészletét) és viszont: a környezeti ártalmak elől in situ megőrzött emlékeket tömegesen kell múzeumba menekíteni (a számtalan példa recens magyar párhuzamai pl. Jakon, Sárospatakon), E jelenségek nagy száma persze egyéb következménnyel Is jár: illuzórikus színben jelenítik meg mind az emlékek mással nem helyettesíthető egyediségét, mind helyhez kötött, ingatlan jellegét. A lokalizáció relativizálódásának legbizarrabb esetei szilárdan helyhez kötött emlékek (Velence, bronz lovak, Márk-oroszlán, Donatello: Judit stb.) más múzeumi tárgyakhoz hasonló, nemzetközi turnéi, Azáltal, hogy a múzeumi műtárgyvédelemben a műemlékvédelem mintaképét fedezhetjük fel, mindenekelőtt az eredeti megőrzésének (a konzerválásnak) elsődlegessége kap jelentős hangsúlyt, A képzőművészeti alkotásokra tekintettel mindenekelőtt más kontextusban jelenik meg a műemlékvédelmi eljárások egész problematikája. Egy sor hasonló kérdést kifejező terminus igényel összehasonlítást: pl, tisztítás, feltárás, restaurálás, retus, kiegészítés, átültetés stb,; s az összehasonlításban kevésbé csupán technikai meghatározottságukban, erősebben szemléleti-metodikai tartalmukban jelennek meg a műemlékvédelem eljárásai is, Az eredetiség, a szubsztancia megőrzésének kritériuma a múzeumi konzervátori-restaurátori gyakorlatban mára általánosan vallott alapelv - noha korábban itt is érvényesült az a gyakorlat, amely körül a műemlékvédelemben nálunk gyakran még lezáratlanok a viták, Jellemző példákkal szolgál a középkori ötvösművészet kezelése, A conques-i kincstárban végzett restaurálási munkák során 1954-ben nemcsak az egyik ereklyetartóról a másikra áthelyezett ötvösműveket szerelték viszsza eredeti helyükre, hanem a Sainte-Foi ereklyetartó szobor és más tárgyak borítására és díszítésére utólag felhasznált fémlemez-töredékekből önálló tárgyakat is rekonstruáltak: köztük egy Keresztrefeszítést ábrázoló, 8. századi arany domborművet, egy 11, század eleji Maiestas domini-antependium töredékét, s egy 12. századi könyvkötést is. Ezek a rekonstrukciók ma önálló tárgyakként jelennek meg,

21 Hasonló volt a romanika nagy németországi ötvösműveinek (Köln, Dreikönigenschrein; Maastricht, Servatiusschrein) egykorú kezelése; szinte valamennyiből szabadultak ki melléktermékként önállóságot nyert művek vagy részletek, Az ellenkező eljárásra a legfontosabb példát az aacheni Nagy Károly-ereklyetartó nemrégen lezárult munkái szolgáltatják: jellegüket tekintve a „restaurálás" szót is kerülték, helyette az állapot biztosításának {Sicherung) szándékát hangsúlyozva, A munkára kidolgozott szabályzat nagy körültekintéssel zárta ki a rekonstrukció módszereit: „alapvető feltétel [az ereklyetartó] állagának megőrzése és biztosítása, ez nem enged meg semmiféle beavatkozást a szubsztanciájába, és általában kizár mindennemű rekonstrukciót és más változtatást, az újraés utánaranyozást, a kikalapálást és utándomborítást, a kiegészítéseket, a meglévő régebbi kiegészítéseknek és korábbi változtatásoknak eltávolítását. Minden, az erek-