Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

ezek alapján a diósgyőri kohászat fennmaradása mellett szóló tényezők a követ­kezők voltak: - A felhasználói piac viszonylagos közelsége, mely lehetővé teszi a felhaszná­ló partnerrel történő tartós, kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok kiépí­tését. - A foglalkoztatott szakmunkásréteg magja viszonylag jól képzett, jellemző a többgenerációs kohász múlt, valamint ezen munkaerő költsége az európai átlag­hoz viszonyítva jóval alacsonyabb, viszont részben az elavult technikai színvo­nalból következően alacsony a termelékenység. A hátrányos gazdaságföldrajzi adottság azt jelenti, hogy nem rendelkezik alacsony szállítási költségű vízi úttal, így a Nagyolvasztó - LD konverteres acél­gyártási technológiára jellemző nagy mennyiségű alapanyag beszállítása száraz­földön valósulhatott meg, valamint a magas volumenküszöb eleve meghatározta, hogy Diósgyőrben e technológia alkalmazása eleve gazdaságtalan és versenyhát­rányt okoz. A versenyhátrányos helyzetből való kikerülés útja csak az lehetett, hogy olyan acélgyártási technológiát kell alkalmazni, amely esetén a meglévő gazda­ságföldrajzi adottságok hátrányai kiküszöbölhetők. Kézenfekvő volt, hogy a fajla­gosan alacsonyabb energiaigényű, és a szűkebb földrajzi környezetből piaci ala­pon begyűjtött, feldolgozott acélhulladékokra alapozott elektroacél-gyártásra történő átállás jó megoldás lehet, amely mindkét versenyhátrányt kiküszöböli, ugyanis az elektroacél-gyártás gazdaságos volumenküszöbét a környező acélpiac igénye meghaladja. Tehát a 2014/1994 sz. Kormányhatározat alapvetően helyes volt, amikor a Diósgyőrben meglévő elektrokemence intenziíikálása és hulladék-fogadó-előké­szítő beruházás mellett döntött. Ezt a Közös Piac által kibocsátott az EK-ra és a világ acélműveire kiterjedő azonos alapon végzett költségvizsgálat is alátámasztja, oly módon, hogy míg Diósgyőr a folyékony acélgyártás költségeiben behozhatatlan költséghátrányban volt, az elektroacél-gyártásra történő átállás után az európai élbolyba kerülhet, mivel reális esély van arra, hogy a legyártott acélmennyiséget rövid időn belül 100%-ban - a jelenleg élenjárónak számító - folyamatos acélöntési eljárással ke­rüljön a hengersorok számára feldolgozható féltermékké. Több kormányhatározat született a diósgyőri kohászatot az elmélyülő vál­sághelyzetből való kivezetésére, miközben a DIMAG csoport cégei tartósan fel­számolás alatt működtek. 1994-ben újabb három (2014/1994. sz., 2110/1994. sz., 2156/1994. sz.) a diósgyőri kohászat jövójét alapvetően befolyásoló kormányhatá­rozat készült, amelyek végrehajtásának következtében jött létre 1995. február 1­től a DAM Diósgyőri Kft., az öt felszámolás alatt lévő cég összevonásával. Az ÁPV Rt. a REORG Rt.-től 1995. december 21-én kivásárolta a DIMAG vállalatcsoport vagyontárgyait és 1995. december 22-én beapportálta a DAM Diósgyőr Kft.-be. Az apport értéke 9 460 540 EFt. 345. Sorsára hagyott acélipari vállalatok Dr. Tardy Pál, Dr. Károly Gyula, Gingl István, Erik B. W. Aal: A magyar acélipar szerkezetátalakítása 1992-2005. 1999. (részlet)

Next

/
Oldalképek
Tartalom