Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

A helyzetből adódó feszültségek feloldására a '80-as évek közepén koncepciók sora készült; ezekben jelentek meg először meghatározó formában a közgazdasági szempontok (nyereség, dollár-kitermelési mutatók, a racionalizálás lehetőségei stb.). Ekkor vált az is nyilvánvalóvá, hogy a felsorolt fejlesztésekre felvett állami hiteleket a vállalatok nem képesek visszafizetni; ezért nagy részüket elengedték (5001/1985 ÁTB határozat)... A rendszerváltást megelőző utolsó állami határozat 1988-ban született (5008/1988. sz. TGB határozat). Ennek fő célja a termelési szerkezet átalakítása volt olyan módon, hogy a veszteséges termelést leállítják, a megmaradó tevékenységet viszont fejlesztik; megszüntették az export támogatását is. Mivel a fő válsággóc már ekkor is a borsodi régió volt, létrehozták a Borsodi Vaskohászati Trösztöt (1989. január 1.). A Tröszt azonban ehhez sem állami pénzeket, sem a radikális döntésekhez szükséges hatáskört nem kapott, így rövid vegetálás után meg is szűnt. A borsodi vaskohászat ettől kezdve történelmének legsúlyosabb válságát élte át. Bár kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy ezt a helyzetet a vállalatok önmagukban nem képesek kezelni és megoldani, a kormányzat csak 1994-ben hozott határozatot az állam beavatkozásáról (2014/1994. sz. Kormányhatározat). Az 1970-94 között hozott döntések hosszú sora azt sugalmazza, hogy a magyar állam jó gazdája volt az általa birtokolt vaskohászatnak. De vajon tényleg ez a helyzet?... A magyar állam 1975-90 között acélpolitikájának összefoglaló érékeléseként megállapíthatjuk, hogy az állam által elhatározott fejlesztések jelentős eredményeket hoztak (a korszerű technológiák bevezetését illetően a '80-as évek közepéig élen járunk a KGST országokban), ugyanaltkor hozzájárultak a ma jelentős szerepet játszó feszültségek kialakulásához (Ózdon fenntartották a korszerűtlen acélgyártást, elmaradt a kívánatos mértékű termékszerkezet-váltás). A fejlesztések fajlagos nagysága elmaradt a ma mértékadó nyugat-európai szinttől, finanszírozási rendszere pedig időről-időre fizetésképtelenné tette a vállalatokat. 339. Objektívan a gyár privatizációjáról I. A hazai és nemzetközi vaskohászat elmúlt időszakának ismertetése, a nemzetközi trend elemzése. A világpiaci tendenciák rövid-középtávú hatásai vaskohászatunk globális fejlesztésére, a hazai termelés és értékesítés alakulására. InnoFerCo 1993. KM TDGY (részlet A világgazdaságban az utóbbi két évtizedben lejátszódó kedvezőtlen folyamatok különösképpen az anyagot és az energiát nagy mennyiségben felhasználó vállalatokat érintette hátrányosan. A fejlett ipari országok már az első olajárrobbanás (1973) után felismerték ezen ágazatokban - az alapanyagok és az energiafelhasználás csökkentésével, ill. racionalizálásával - a struktúra átalakítás szükségességét. A magyar gazdaság a struktúra átalakítás szükségességét közel egy évtizedes késedelemmel ismerte fel, a növekvő veszteségeket a '80-as évek elejéig elsősorban - az ún. volumenhatás kihasználásával - a termelés növelésével igyekezett kompenzálni. Az ennek érdekében elvégzett, döntően kapacitásbővítő beruházások fejlesztési kamatterhei azután a '80-as évek elején már olyan mértékűek voltak, hogy a nagyarányú - mai megítélés szerint túlzott - konvertibilis exportra épülő vasko-