Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

Varga Géza, a kohászati művek akkori igazgatója Sasvári Istvánt bízta meg a kohászképzés beindításával, aki Mátrai (Mitterpach) Gyulával és Somosvári Károlynéval vidéki, 16 évet betöltött fiatalokból válogatta össze a szükséges létszámot, így 1952. november 19-én 360 tanuló kezdte meg a tanulmányait, akik közül két év múlva 290-en kaptak szakmunkás bizonyítványt. Az első évfolyamon két napon folyt az elméleti oktatás és 4 napon a gyakorlati képzés napi 7 órában. A II. évben már csak egy napot fordítanak az elméleti oktatásra és 5 napot, 8 órában a gyakorlati képzésre. Az elméleti oktatás a 100. sz. MTH-ban, az ún. „tanulóvárosban" jól felszerelt tantermekben folyt. A közismert tantárgyak előadóit az iskola, a műszakiakat részben az iskola, részben a kohászati művek biztosította. A metallurgiai szakmánál Sztéhlik László, Pozsonyi Károly, a technológiai jellegűeknél pedig Daruka Sándor oktatták a szakismeretet. A gyakorlati képzést a termelő üzemekben olvasztár, hengerész mesterek tartották meg. Műszaki előadásokat Dr. Schummer Rezső, Sziklavári János és Fekete Imre tartották. A tanulók valamennyien a nagyolvasztó közelében levő ún. Magnézium-telepi Otthonban laktak. 1953. szeptemberében a képzés irányítását a MTH 100. sz. intézet vette át... A kohászszakmák speciális helyzete megkövetelte, hogy a melegüzemi oktatást és képzést a hidegüzemitől elválasszák. Ez a szükséglet eredményezte az MTH 116. sz. tanintézetnek megszervezését, amit az akkori 100. sz. intézet tanulóotthonának épületében helyeztek el, ami a mai intézet épülete. A szervező munkát Bujdos László igazgató, Vass János igazgatóhelyettes és Kneisz Károly gazdasági igazgató végezték. Ettől kezdve itt képezték az összes kohász munkakör tanulóit. A szabályozástechnikai műszerész szakmára csak érettségizett fiatalokat vettek fel... Vö. 184, 310. 324. A Kohóipari Technikum történetéből Örök változásban, Az 50 éves Gábor Áron Szakközépiskola évkönyve 2000. 15-16. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1280-K-30/1949. IV. sz. rendeletével az 1940. év óta működő M. Királyi Pech Antal Bánya- Kohó- és Mélyfúróipari Középiskolából az 1949/50-s tanévvel kezdődően önálló kohóipari gimnáziummá szervezi az iskolát... Az ország középfokú képzettségű kohász és öntesz szakemberképzéseinek kielégítésére létesült Miskolcon. A korábban Nagybányán, Diósgyőrben és Tatabányán működő Bánya- Kohóés Mélyfúró Szakiskola jogutódjaként alakult, az Iparügyi Minisztérium fennhatósága alatt. Az iskola neve rövid ideig Kohóipari Középiskola volt. 1949. szeptember 1-től átvette az intézményt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Az iskola új neve: Ipari Gimnázium Kohóipari Tagozat. Avas Mihály kohómérnök lett az első igazgató. Saját épület nem volt, így a Malinovszkij út 7. sz. alatt (ma Soltész Nagy Kálmán u.) néhány helyiségben indult meg a tanítás. A tantermekben padok, asztalok helyett téglákra tett pallódeszkára ültek a tanulók... Az 1949-50. tanévben három első osztály kezdett 120 tanulóval. 1950 tavaszán megindult a gyakorlati oktatás a szomszédos Gépipari Középiskola tanmű-