Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

1946-ban felépítjük az l-es sz. épületet és üzembe helyezzük a második transzformátorunkat is. Felépül a 13. sz. épület, ahol a regie műhelyeink nyernek elhelyezést és kijavítjuk sérült útjainkat is. Május 19-én az üzemi kirándulások keretében a lyukóvölgyi bányához rándul ki az üzem, ahol a késő esti órákig a legjobb hangulatban marad együtt jól sikerült előadást nézve végig, melynek végén a fiatalság táncra perdült. Gyártmányaink minősége állandóan javul, a termelt mennyiség pedig fokozatosan emelkedik. Célunk egy nagy és komoly játékárugyár létrehozása, melynek elérésére minden reményünk megvan, s ehhez a legjobb úton haladunk. Sok támadás érte az üzemet, hogy ilyen nehéz és komoly időkben ilyen dolgokkal foglalkozunk, de mindazok, kik kifogásolják munkánkat, gondolják meg, hogy a legnehezebb időket is átvészeltük úgy, hogy az üzem mindig rentábilisan, ráfizetés nélkül dolgozott. Munkásainak munkát tudott biztosítani, segítségére voltunk bányáinknak hajtószíjainkkal a többi üzemeknek, talpbőrünkkel a dolgozók ezreinek cipőproblémáját oldottuk meg, s száz és száz alkalommal álltunk segítségül különböző problémák megoldásával a gyárunk különböző szerveinek. Nem közömbös, hogy a füleki játékárugyár kiesésével legyen az országban egy üzem, amely bedolgozza magát és piacot szerezzen gyártmányai részére, hogy mire a külföldi hasonló természetű gyárak szállíthatnának, azok gyártmányaira ne legyen szükség, s ne kelljen az ország értékeit és búzáját játékokért külföldre vinni. Nagy lendülettel és akarással törünk előre célunk felé, s máris elértük azt, hogy nem tudnánk annyi játékárut gyártani, hogy azt a hazai piac fel ne venné, sőt gyártmányaink iránt külföldről is komoly érdeklődés nyilvánul meg. A 10 éves jubileum alkalmával, az üzem dolgozóinak létszáma 400 fő, ebből 25-en vannak olyanok, akik 10 éven keresztül szolgálják jóban-rosszban az üzem és ezen keresztül a gyár érdekeit. A 10 esztendő alatt 15 fiatal pár talált „Ázsiában" egymásra, örök hűséget esküdve egymásnak. Többen közülük ma már többgyermekes családapák és anyák. A 10 év történetének krónikása szándékosan nem említ neveket, nem emlékezik meg név szerint senki érdemeiről, mert mindazokat felsorolni, kik évek során hűségesen szolgálták az üzemet, nem lehet. Egy ember van azonban, akinek munkássága és érdemei mellett nem mehetünk el szótlanul, akkor, amikor lezárjuk a 10 évet. Szeretett főnökünk, Korán Imre igazgató az, akinek csodálatos szervező képessége, példát mutató szorgalma és munkabírása a lőszerüzemet megtervezte, létrehozta és 8 éven keresztül, először mint mérnök, majd főmérnök irányította. Az ő közösségi eszméitől telített lelke forrasztotta eggyé és kovácsolta egy kis családdá ezt az üzemet, s amikor felettesei méltányolva rendkívüli képességeit, a felszabadítás után először az Újgyár, majd az O- és Újgyárak egyesítése után mindkét gyár igazgatójává lesz s otthagyja üzemünket, továbbra is az általa megmutatott úton igyekszünk munkálkodni. Lezárunk 10 munkás évet. Töretlen akarattal nem lankadva nézünk előre egy újabb 10 év felé. Új idők hajnalán, új célokért állunk csatasorba egy nagy és szent célért, ennek a sokat szenvedett szegény országnak felépítéséért és boldogulásáért. Adja Isten, hogy úgy legyen! (Diósgyőrvasgyár, 1946. XI. 10.) Vö. 305.