Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

Telitalálat éri a földalatti raktárt, az l-es, 28-as, 21-es, 13-as épületeket. Súlyosan megrongálja a 18-as, 13-as, 2-es épületeket és felszántja beton útjainkat. Folyik a helyreállítási munka, de közeledik a front és megérkezik a kiürítési és áttelepítési parancs. A ló'szerüzemnek Dunántúlra kellene áttelepülnie, de a rendeletnek senki sem tesz eleget, s mindenki a helyén marad. Csak egy fizikai és két szellemi dolgozó hagyja el az üzemet, Budapestre, ill. Fülekre távozva. A németek rendeletére az üzemet meg kell bénítani. Leszereló'dnek a gépek, motorok, eldugjuk haj tó szíjainkat, elfalazzuk értékes raktári nyersanyag-készletünket. Esővíz csatornák, szellőző-aknák mind-mind jó dughelyeknek bizonyultak. Fegyveres polgárőrséget szervezünk az üzem dolgozóiból értékeink megvédésére, akik szolgálatot teljesítenek mindaddig, míg a nyilasok le nem fegyverzik és fel nem oszlatják őket. A háromheti ostrom ismét súlyos károkat okoz az üzemben. Számos akna és tüzérségi találat éri az üzemet. Súlyosan megsérül a 16-os és 9-es épület. December 3-án a bevonuló orosz csapatok felszabadítják a környéket és december 7-én az üzem dolgozóinak előbb csak kis része, majd mind többen és többen munkára jelentkeznek, s nem telik bele 10 nap, bár a németek még lövik a gyárat, a gépek és motorok helyükön vannak, s a lőszerüzem az, amely a diósgyőri gyárban legelőször kezdi meg a termelő munkát, aknagránátot, tüzérségi és gyalogsági ásókat készítve az orosz hadsereg részére. Nincs még egy üzeme a gyárnak, amely ennyire maradéktalanul mentette volna át értékeit. Az üzemben lévő 60 villanymotorból 56-ot, az egész hajtószíj készletet, valamennyi gépet és értékes nyersanyag raktárainkat teljes egészében megőriztük és állítottuk a legrövidebb idő alatt munkába. A lőszergyártás megszűnik, s az üzem 600 főnyi dolgozójának munkát kell biztosítani. Újjáépítjük a 16-os épületet, felépítjük és tímárműhelyt létesítünk a volt földalatti raktár helyén, a gyár többi részének hajtószíj szükségletének ellátására, valamint a cipészműhellyel kapcsolatban a dolgozóink lábbeli ellátását biztosítjuk. A 34-es épületben olajütő létesül. Az innen kikerülő I. oszt. olaj étolaj, míg a II. oszt. olaj és olajsár a felállított szappanfőzőben kerül feldolgozásra, hogy havonta l-l drb. szappannal lássa el a gyár dolgozóit. A szállítási nehézségek és nyersanyag-hiány miatt a MA VAG bányáknak nincs robbantóanyaguk. De ezek a munkálatok mind csak ideiglenes jellegűek, s csak arra jók, hogy részben az anyaghiány okozta nincstelenségen segítsenek, részben pedig munkát adjanak dolgozóinknak. Olyan gyártási ágakat keresünk, amelynek piacot tudunk teremteni, s tökéletessé téve, komoly tényezőjévé tudjunk válni a romjaiból újjáépülő magyar iparnak. A 33-as épületben asztalosáru üzemet rendeztünk be. Fajátékok, rokkák, falábtörlők százai hagyják el naponta a műhelyt. A 8-as, 9-es sz. épületeinkből késgyártó műhelyeket rendezünk be. A 7. számú épületben a sajtolt lemezárut gyártjuk, cipővédő sarok és sitzvasakat, sajtolt lemezjátékokat. A 14-es, 11-es épületekben a papírmassé üzem létesül, ahol százai készülnek a szebbnél szebb játékbaba fejeknek, húsvéti nyusziknak és tojásoknak. A varroda a babatestek készítésével és átöltöztetésével foglalkozik. Regie iparosaink derekasan kiveszik a részüket az átállás és újjáépítés okozta hatalmas munkából. A rengeteg új szerszám, készülék és gép nagy erőfeszítéseket kíván tőlük, melynek azonban derekasan megfelelnek.