Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)
II. A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁGTÓL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG (1934-1944)
A fellendülést érzékelő" vasgyári sokezres közönség, a kultúrmunkások százai éppen ezért nagy örömmel és bizakodással olvasták a Magyar Jövó' 1939. június 14-i számában a Búcsúeló'adás a Vasgyárban című cikket: A Jószerencse Dal- és Önképzőkör 14-én este 8 órai kezdettel búcsúelőadást tart 46 éves színpadán. Lebontásra kerül az öreg kultúrház, hogy helyet adjon egy új, modern kultúrháznak. Egy félévszázad rengeteg szép emléke, forró sikerű estje tapad az öreg, vásott falakhoz. 1940 56. Operett sikerek Kovács György: A diósgyőrvasgyári művelődés története II. 1920-1945. 1990. 105. Fennállása során a Jószerencse Dal- és Önképzőkör műkedvelői számos sikert értek el mind prózai, mind énekes darabok bemutatásával. Legnagyobb sikereik mégis az operettekhez fűződnek. Teljesen érthetően, hiszen minden korban rendelkeztek kitűnő énekesekkel, a vasgyári zenekar hivatásos szinten töltötte be szerepét és mindig akadt tehetséges rendező is operettek színrevitelére. Még évtizedek múlva is emlékezett a vasgyári közönség minden idők legnagyobb vállalkozására, Szilágyi-Huszka: Erzsébet c. 3 felvonásos operettjére. Az 1940. szeptember 26-i, október 19-i előadás bevezetése is felkeltette az érdeklődést: Az operett keretében ragyogó, új díszletek, külön erre az előadásra beszerzett korszerű öltözetek és a kipróbált szereplői gárda került bemutatásra, mely minden reményünk megvan rá - méltóképpen fogja visszatükrözni a darab nagyszerűségét és a királyi udvar finom hangulatát. 57. A Vasas Otthon átadása Kovács György: A diósgyőrvasgyári művelődés története II. 1920-1945. 1990. 129. Egy 1918. évi kezdeményezés és a diósgyőr-vasgyári vasmunkások áldozatkészsége következtében 1920-ban az Új diósgyőr, Andrássy utca 13. sz. alatti szerény épületben megnyitották az első munkásotthont. Ugyanennek a kis földszintes épületnek a helyén 1940. december 22-én bensőséges, emlékezetes ünnepély keretében adják át rendeltetésének a Vas- és Fémmunkások új Otthonát, melyet a népnyelv az első perctől kezdve ,A Vasas Otthon"-nak keresztel. A mintegy 180 000 pengő értékben elkészült épület gondos előrelátással az akkori igényeknek megfelelően készült. Tágas előcsarnoka ruhatárral, a mintegy ötszáz fő befogadására alkalmas, színpaddal ellátott, ízlésesen kialakított nagyterem, az énekkar és a könyvtár helyisége, valamint az irodák megfelelő, korszerű kereteket biztosítottak a mozgalmi élethez... Pintér János, a Vasas Fémmunkás Szövetség elnöke lépett a szónoki emelvényre és többek között a következő szavakkal adta át a Munkásotthont a diósgyőri vasmunkásoknak:
