Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

II. A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁGTÓL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG (1934-1944)

II. A világgazdasági válságtól a második világháború végéig (1934-1944) Amint a világ ipari államait is megrendítő gazdasági válság engedett szorításából, úgy indult meg fokozatosan a termelés Diósgyőrben is. Ábel Kálmán új gyárigazgató vezetésével dinamikus fejlődésnek indult a gyár. Megélénkült az export India és az afrikai gyarmatok felé. A gyár az USA és Kanada kivételével közvetlenül vagy közvetve a budapesti gyáron keresztül - a világ minden részére szállította termeivényeit. A svéd Bofors cég alszállítójaként pedig az angol admiralitásnak, Kínában a Kuomintangnak, valamint Indonézia kormányának szállított lőszereket. A nagyvasúti sín hegeszthetőségére bevezették a thermoxid-gyártást, új húzómű és nagyolvasztó épült, korszerűsödött a finomhengersor, valamint a durvalemezsor. A fejlesztések során kiszélesedett gyártási program jó lehetőséget kínált az éppen ebben az időben világszerte fellendülőben lévő hajóépítések következtében jelentkező igények mind teljesebb kielégítéséhez. A különleges szelvények gyártását kiváló üregező mérnökök, hengerészek, szerszámlakatosok, henger-esztergályosok munkája tette lehetővé. Diósgyőr a korszerű acélfajták gyártása területén a két világháború között teljesen együtt haladt a legfejlettebb külföldi acélművekkel. Ekkor fejlődött nemesacélgyárrá. Termékei egyre keresettebbé váltak az európai piacokon. Gyártmányainak minőségét bizonyította az a tény, hogy azokkal szemben minőségi vagy méret kifogás egyáltalán nem merült fel. A különleges méretű és minőségű acélszerkezetek gyártása új követelményeket állított az acélalapanyaggal szemben is. Ennek érdekében korszerű kemencetípusokat alakítottak ki, új tüzeléstechnikai és adagolási eljárásokat vezettek be, új kiszolgáló berendezéseket telepítettek és nem utolsósorban új gyártási programokat készítettek. Ezek megvalósításában kiváló eredményeket ért el Weigl Ernő a diósgyőri elektroacélgyártás jeles képviselője, akinek nevéhez fűződik a kombinált kemencés acélgyártásra vonatkozó szabadalom mellett a takarékacélok bevezetése is. A gyár a megerőltető termelőmunka mellett a művelődés, a társas élet alkalmainak biztosításával olyan szellemi kohót, életteret működtetett, mely az ambiciózus tisztviselők és munkások számára örömélményekkel gazdag hétköznapokat teremtett. Az 1938 elején mindinkább jelentkező rohamos ütemű fegyverkezés alapján a magyar kormány - a „Széchenyi koncepció" alapján - új vasmű létesítését határozta el az ún. győri program keretében, melynek terveit Diósgyőrben dolgozták ki. A II. világháború kitörésekor a vasgyár e program keretében kapcsolódott be a haditermelésbe, mely a hadiesemények miatt elvesztett piaci kapacitását használta fel. A hadiipari konjunktúra következtében a diósgyőri gyárak soha nem látott mennyiségű megrendelésekhez és munkához jutottak, megszűnt a munkanélküliség s jelentősen nőttek a keresetek is. Ebben az időszakban új pavilonokkal bővült a vasgyári kórház, új sporttelep, háromemeletes munkáslakóházak épültek, átadásra került a Vasas Otthon. 1944. szeptemberében a gyárat légitámadás érte, majd a németek robbantóbrigádjai okoztak, főleg a termelő üzemekben jelentős károkat. A fegyverszüneti egyezmény értelmében az Újgyár egy részét jóvátétel címén leszerelték és nyu-