Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK, SZAKMAI ÉRTÉKELÉSEK, ELEMZÉSEK

310. A szakképzés formái A diósgyőri vasgyár fejlődéstörténeti adatai 1944-1954. Kézirat KM TDGY 2006.24.1. (részlet) Az oktatásban az első 3 éves tervidőszak alatt s az ezt követő időszakban, főleg átképző tanfolyamok szervezése folyt, esztergályosokat, lakatosokat, villanyszerelőket, kovácsokat, mintakészítőket, stb. képeztek ki segédmunkásokból. Ezzel kívánta a gyár megteremteni a lehetőségét annak, hogy az 5 éves terv folyamán létrejövő korszerű berendezésekhez, főleg kohászati vonalon, megfelelő szakképzettségű munkaerő álljon rendelkezésre. 1946-tól 1953-ig mintegy 64 átképzés tanfolyam indult be. A későbbi munkát az egyéni és brigádoktatásban fejlesztették ki. Erre főleg azért volt szükség, mert az iparban nagy számban kerültek be új átképzett dolgozók, akiknek további segítségre volt szükségük, szakképzettségük növeléséhez. Nagy segítséget nyújtottak a gyakorlati ismeretek bővítéséhez a sztahanovisták, ahol az élenjáró dolgozók átadták tapasztalataikat a gyengébbeknek. Vö. 323. illetve 3. sz. melléklet. 311. A második világháború utáni kibontakozás I. Diósgyőr-vasgyár 1944-54. Kézirat KM TDGY2006.24.1. (részlet) A háború utolsó szakaszára gyárunk életére a nyugtalanság, az állandó légiriadók, berepülések nyomta rá a bélyegét. Ez a nyugtalanság és bizonytalanság-érzet olyan mértékben nőtt, amint a harcok Diósgyőr felé közeledtek. Amikor pedig szeptember 13-án egy ingajáratban lévő amerikai repülő-egység, mely Olaszországból Ukrajnába repült és ott szovjet légibombákkal megrakodva visszafelé szállva Diósgyőrre zúdította 850 db 500 és 1 000 fontos bombáját - melyek között láncos bomba is akadt, tulajdonképpen lezárta a múltat. Bár a csapás súlyos volt, gyárunkat mégsem érte végzetes rombolás, mert energia központjaink nem sérültek meg és nagyüzemeink sem lettek üzemképtelenek. A bombázás hatását az enyhítette, hogy a ledobott bombák 27%-a nem robbant fel, a vezérgép által leírt füstjelző kört az akkor uralkodó északi légáramlat dél felé hajtotta és így a körbe ledobott bombák túlsúllyal a gyár déli szélét és gyáron kívüli területet érték. Teljesen megsemmisült az asztalosműhely és mintaraktár, leégett a nagykovács műhely mintegy 50%-a. Beomlott a fűtőház tetőzete, súlyosan sérült a váltóműhely, a finomsori kikészítő, a martin. Sérült a nagyolvasztó egyik vízhűtő tornya és kéménye, továbbá a kórház minden épülete, a gyári tisztasági fürdő, mind a két irodaház, iskolák, lakóházak, valamint a vízvezeték, villanyhálózat. A légitámadás által okozott kárt 9 000 000 pengőre becsülték. Ezt a sivár képet tetézte azután a termelőeszközök és anyagok nyugatra szállítása, végül a németek által kívánt bénítás végleges leálláshoz vezetett. Amit megkímélt addig a háború, azt azután a németek robbantó-osztagai intézték el, mert annak ellenére, hogy bénítás esetére megállapodásban és becsü-