Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)
I. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚTÓL A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG VÉGÉIG (1920-1933)
A számtalan betiltás, a gyárigazgatónál, a rendőrségnél és a belügyminiszternél folytatott instanciázás után végre 1927. július 26-án megtarthatta az ottani vasas dalárda első nyilvános dalestélyét. A dalest színhelye a Munkásétterem volt, amely a munkások fillérein épült föl hajdan. A több ezer embert befogadó hatalmas terem zsúfolásig megtelt. Látszott a megjelenteken a színtiszta kultúra szomjúhozása. A dalárda Kruppa-Hackl: Vasas jeligéjével nyitotta meg az ünnepélyt, majd Petőfi-dalokat énekelt. Pajor Oszkár elvtárs a Munkásdalegyletek Szövetségének titkára lépett ezután a közönség elé s mélyenszántó beszédében ismertetett a munkásdalárdák jelentőségét, kultuhivatását s azt a hatalmas átfogó erőt, amely a dal szárnyán fogja együvé az összedobbanó munkásszíveket. Huber: „Fohász"-át énekelték a dalosok ezután, majd Reisinger Elvira elvtárs lépett az emelvényre, s a közönség elnézését kérte, hogy a rendőrség a „magyar szabadság" ellenére nem engedélyezte az általa kiválasztott versek előadását, s így Szakasits: „Messiások anyjai" című költeményét fogja előadni. Mintha megszúrták volna, úgy ugrott e pillanatban az emelvény elé reszkető idegességgel Bertóti rendőrfogalmazó és ezt kiáltotta: ,A rendőrség intézkedését nem engedem kritizálni!" Reisinger elvtársnő megnyugtatta, hogy bejelentése nem akart kritika lenni... 21. Diósgyőr a sínkartellben KM TDGY 72.9.11. 1927-ben alakult meg az európai sínkartell (16 kg/fm-től nagyobb nagyvasúti sínekre). Központja London volt. A kartell tagjai voltak: az angol, francia, belga, luxemburgi, német, osztrák, cseh és magyar kohóipari üzemek. A kartell ár- és részben rayonkartell volt, ami magyar vonatkozásban azt jelentette, hogy a magyar művek (Ózd és Diósgyőr) kizárólag a Balkán államok felé (Bulgária és Jugoszlávia) szállíthattak vasúti sínt és hozzávaló kapcsolóanyagokat. Ózd és Diósgyőr együttes quotája a kartellben 5,5% volt, amelyből Ozdot 67%, Diósgyőrt pedig 33% illette meg. (Ennek fordítottja volt a belföldi sínkartell Ózd és Diósgyőr között.) 22. A magánipar újabb akciója Kiszely Gyula: A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyárak 1867-1945. 1997. 198. A magánipar a diósgyőri vasgyárat, mint legnagyobb versenytársát, az 1867es alapításától kezdve számos esetben szerette volna megszüntetni. Utolsó és egyben leghevesebb akciója 1927-ben kezdődött. 1927. május 11-én a Pesti Napló híradásából a magyar gazdasági élet arról értesült, hogy Schuster Rudolf, a witkovici vasművek vezérigazgatója Köpesdi Elemér MA VAG vezérigazgatóval Diósgyőrbe utazott a vasmű megszemlélésére. A lap szerint a látogatással kapcsolatban érdekes feltételezések születtek. Már