Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

I. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚTÓL A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG VÉGÉIG (1920-1933)

I. Az első világháborútól a világgazdasági válság végéig (1920-1933) Az I. világháborút követő válságos helyzet, a proletárdiktatúra következtében beálló zűrzavar, majd a román megszállással együtt járó fosztogatás, gyárleszerelés, gépek, berendezések elhurcolása, valamint az 1920-as békeszerződés következményei érzékenyen érintették a diósgyőri gyárat is. A vasgyár készáru termelése a háborút megelőző időszakhoz képest nyolcadára esett vissza. Az elcsatolt területeken lévő vasművek által gyártott termékek hazai előállítását az állami vasgyárak, így Diósgyőr feladatává tették. A vasút helyreállítási programja nem tűrt halasztást. A gyár megbénult helyzetében viszont nem tudta a szükségleteket kielégíteni, kénytelen volt megrendelései nagy részét a külföldi konkurenciának átengedni. Jóllehet a háború befejeződött, a hadicikkek iránt az érdeklődés tovább fokozódott. Ezeknek az anyagoknak a gyártását kezdetben a gyári készleten lévő svéd nyersvas tette lehetővé. Ennek elfogytával már külföldi nyersvas behozataláról kellett gondoskodni, ami az akkori viszonyok között olyan pénzügyi áldozatot követelt, hogy a külföldi konkurenciával a versenyezés szinte lehetetlenné vált. A háborúban szerzett tapasztalatok továbbfejlesztése érdekében szükségessé vált a gyártási eljárások módosítása annak érdekében, hogy a drága külföldi nyersanyagoktól a gyár függetleníteni tudja magát. A húszas évek elején egyre nagyobb méreteket öltött az infláció, nőtt a munkanélküliség és ezzel együtt a reménytelenség, a nyomor, a kivándorlás. 1925ben átszervezték a gyárat s több korszerűsítésre került sor. A nehézségekből kilábalva a termelés növekedésével fokozatosan javultak az életkörülmények is. Ekkor alakult meg a Vasas Dalárda, szakirányú iparos tanonciskola létesült, valamint a gyár környezetében korszerű fogyasztási szövetkezeti formában üzemeltetett élelmezési és vendéglátóhelyek jöttek létre. 1926- ban megindult az újonnan épült I. sz. kohó. így a gyár 51 év után saját termelésű nyersvasból tudta ellátni tovább feldolgozó üzemeit. Ez idő tájt további lényeges fejlesztések valósultak meg, mint a gerendasori elektromos meghajtás, az ligner csoport létesítése. Megkezdődött egy 10 tonnás elektrokemence építése, továbbá a MA VAG berendezések Diósgyőrbe telepítésével az ország legnagyobb, legkorszerűbb kovácsműhelye jött létre. Az elektrokemencék beüzemelésével - Kerpely Kálmán irányításával — bővült az igényes minőségi acélöntvények választéka. 1927- től a magánipar részéről újra offenzív támadás indult az állami kézben lévő vasgyárak, így a diósgyőri gyár ellen is. A több évig húzódó, s az országgyűlést is megjárt vita csak a gazdasági válság befejeztével csendesedett el. Az éleződő nemzetközi verseny kivédése érdekében a MA VAG belépett a nemzetközi sínkartellba, illetve kereskedelmi képviseletet hozott létre a világ számos pontján. Megjelent a gyár első igényesen elkészített acélkatalógusa. Amikor kezdett a gyár helyzete normalizálódni, az 1929-ben bekövetkező világgazdasági válság újra jelentősen visszavetette a termelést, mely 40-50%-os munkáselbocsátással járt együtt. 1930-ban, Ujgyár elnevezéssel a kohászati törzsgyártól különváltak a megmunkáló műhelyek és a gyár ettől kezdve önálló szervezetként önálló vezetéssel működött tovább a honvédelmi megrendelések kielégítése érdekében.