Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

IV. A TERVSZERŰ FEJLŐDÉS IDŐSZAKA (1957-1967)

Elérkezett az ideje annak is, hogy komolyabban megvizsgáljuk a kimagasló eredményeket, amelyeket a Szovjetunióban történt ipari átszervezés hozott, amikor is az ipar irányítását az eddigi erősen centralizált össz-szövetségi minisztériumokra alapozó irányítás helyett a népgazdasági tanácsokra ruházott tevékenység váltotta fel, kivéve néhány különös esetet, mint pl. a hadiipart és a közlekedést. 144. Az első munkásigazgató halála Bányászati és Kohászati Lapok 1960. 4. sz. (részlet) Az alkotó, építő, dolgos élet teljéből, nagy feladatok kimunkálásának és valóra váltásának kellős közepéből váratlanul ragadta el a halál Herczeg Ferencet (1906-1960), kohó- és gépipari miniszterhelyettesünket, Egyesületünk alelnökét. Kora fiatalsága és ifjú férfikora is a vasas szakmához fűzte, 1921-ben került a nagy múltú MAVAG-ba, ahol lakatosként szabadult fel. Később átképezte magát a hegesztő szakmára, mely munkakörben egyike volt a szakmája legjobbjainak, miért is felettesei a közvetlen fizikai munkából aránylag korán kiemelték. A 1945 előtt kiállt a fasiszta irányzattal szemben, amiért is fogságot szenvedett, 1945 után ÜB-elnök lett s ettől kezdve vezető állásokban találta meg a helyét. A szűkebb értelemben vett kohászattal azonban csak gyorsan ívelő pályájának derekán került szorosabb kapcsolatba. Ez a kapocs azután alig néhány esztendő alatt úgy elmélyült, hogy Herczeg Ferencet a kohászok joggal és büszkén tekintették a magukénak és egészen bizonyos, hogy élete utolsó szakaszában ő maga is izig-vérig kohásznak érezte magát. Nyilván nemcsak ennek a talpig férfit kívánó nehéz szakma varázsa fűzte őt iparágunkhoz, hanem a szocialista társadalmat és gazdasági életet építő, a távlatok messzeségébe beletekintő, bölcs és nagy felkészültségű, új típusú vezetőegyéniség biztos érzéke és számító előrelátása is. Meggyőződéssel hirdette és mindennapi munkájában lépten-nyomon tanúsította ennek a kulcsiparágnak döntő jelentőségét és kihatását egész gazdasági életünkre. A Lenin Kohászati Művekben töltött évei alatt indult meg legrégibb kohászati fellegvárunk nagyvonalú korszerűsítése. Az első magyarországi automatizált nagyolvasztó, az acélmű átépítése és bővítése, az új középhengermű, az acélöntöde modernizálása, a gyári út- és vasúthálózat átépítése, a sok gondot okozó vízellátás biztosítása csak legfőbb állomásai ennek a céltudatos fejlesztésnek, amelynek legszenvedélyesebb szószólója, legaktívabb, fáradhatatlan harcosa, a végrehajtás minden szakaszának erélyes parancsnoka s ha kellett, küzdő közkatonája is Herczeg Ferenc, a gyár igazgatója volt. Még magasabb, immár országos hatáskörű pozíciókba kerülve szíve, de egyre mélyebben megalapozott tudatos meggyőződése továbbra is a kohászathoz hajlott s a hazai kohászat fejlődését helyezte sokoldalú tevékenységének központjába. Mindenek előtt talán a Dunai Vasmű volt a kedvence. Mindezek a kimagasló érdemek nem adnának teljes jellemzést Herczeg Ferencről, ha nem fűznénk hozzá a mélységes humánummal eltelt ember értékelését is. Tudta, hogy nagy perspektívájú elgondolásait csak az odaadó munkatársak légiójával válthatja valóra. A küzdelmes munkásmúltba gyökerező, mélyen átérzett emberszeretet vezérelte őt mindig a munkatársakkal szemben tanúsított bánásmódjában.