Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13; Miskolc. 2006)

Ajánlás A diósgyőri vasgyár történetét számos írásos feljegyzés és történeti részfeldolgozás örökíti meg. Az irattári anyagokon kívül hírlapok, szaklapok is gyakran foglakoztak a vasgyár eseményeivel: számos cikk, tudósítás, beszámoló és visszaemlékezés ad hírt a gyár életéről tevékenységéről és problémáiról. Ez az egyedül álló írásos forrásanyag-mennyiség, gyakran serkentette elmélyült kutató és feldolgozó munkára a történelmet feltárni kívánókat, melyre számosan vállalkoztak. Ennek ellenére a gyári történéseknek még mindig számos feltáratlan területe van. Az ipartörténet feldolgozása most újabb kiadvánnyal gyarapodik, melyben a szerző folytatja az előző könyvében (1770-1919-ig) megkezdett forrásanyagok feltárását 1920-tól napjainkig. A szerző ebben a kötetében is arra törekedett, hogy elősegítse a gyár múltját kutatók munkáját. A vasgyár elmúlt 85 évét eddig egyáltalán nem, vagy kevésbé publikált forrásértékű anyagok, különösen az elmúlt 15-20 év sokak számára eddig rejtve maradt eseményeinek, történéseinek kommentálás nélküli közreadásával teszi érzékelhetővé. Ennek során a hézagos levéltári és adattári forrásokat kiegészítette a korabeli sajtó-szaklapforrásokkal, továbbá a gyár történetét már korábban feltáró dolgozatokat, műveket is felhasználta a jelentősebb események felelevenítése céljából. Ebben segítségére volt, hogy az elmúlt évtizedekben számos szakember, a szakmájuk iránti elhivatottságból vállalkozott a volt munkahelyükhöz kapcsolódó, a szakma történetét feltáró munkára. Itt azonban azt is meg kell említeni, hogy a vasgyár egyes részlegeinek 15-20 éve kezdődött önállósodása, privatizálása során több vezető súlyos károkat okozott azzal, hogy kemencébe dobatta a feleslegesnek vélt irathalmazokat, okmányokat, nem törődve azok technika- és kultúrtörténeti, szellemi tartalmával. A könyvet tanulmányozva érzékelhető, hogy igen küzdelmes volt ez a 85 év. Az első világháború a korábban szépen fejlődő külkereskedelmet gyökeresen megváltoztatta, a forgalom főleg a hadiipari szállításokban merült ki. A háború befejezése után a diósgyőri gyár kereskedelme is válságos helyzetbe jutott a területileg és így piacában is csökkent ország helyzete miatt. Fokozott mértékben kellett külföldi piacokat keresni, ahová elavult technológiával gyártott termékkel már nem lehetett betörni. Ezért szükség volt a diósgyőri gyár modernizálására, hogy versenyképes termékeket állítsanak elő. Ebben történtek némi előrelépések, amit viszont az 1929-ben kezdődő világgazdasági válság visszavetett. A helyzet a '30-as évek közepétől kezdett javulni. A belföldi megrendelők mellett jelentős külföldi felhasználok is jelentkeztek.