Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

289. Bél Mátyástól a frisstűzi hámorokig (Diósgyőri vashámorok) Vasárnapi Újság 1864. 1. szám 5-6. Hazánk egyik legszebb vidékére vezetjük a nyájas olvasót, midőn a természet annyi szépségével megáldott diósgyőri völgyben, a hámorok környékét mutatjuk be mai lapunkban. Diós-Győr, történeti nevezetességű legrégibb városaink egyike, Borsodmegyében, Miskolczhoz alig egy órányira, erdővel borított magas hegyektől körülvéve, egy kies völgyben fekszik. Hajdan kerített város volt, s falának romjait Bél Mátyás még a múlt század elején látta. Várkertje fürdőkkel és halastóval volt ellátva, melyeknek ma már semmi nyoma; csak a várból állanak még fenn mohos falának némi töredékei. E vár történetében nevezetes szerepet játszanak az asszonyok. A várat Nagy Lajos leánya Mária építtette, később Mátyás király özvegye Beatrix bírta, majd II. Lajos nejének birtokába került, mit a vár egy kapuja felett volt felirat is igazol. Sokáig a magyar királynék tulajdona volt; utóbb Enyingi Török Istváné, majd Perényi Gáboré és Balassa Zsigmondé lett, kinek özvegye Fáncsy Borbála I. Ferdinándnak ajándékozta. Idővel pedig a Hallereké lett, kik után ismét visszakerült a kincstár birtokába. Sokat szenvedett a tatároktól, kik Béla alatt elpusztították. Emiéköket fennhagyták a ma is meglevő „tatárárkában". Később a törökök dúlták fel, s lakosait lemészárolták; sírhalmaik a kékmezőn most is láthatók még. Majd ismét Teleki kassai várparancsnok égette föl, s a vártemplom legnagyobb harangját Kassára vitette, hol mai nap is szolgál. A város körül több gyár van, melyeket rendszerint mind „diósgyőrinek" neveznek, bár nem annak határához tartoznak. A híres diósgyőri Papírgyár Felső-Győr és Alsó-Hámor közt a hegy lábánál fekszik. Készít egy évben mintegy 10 ezer rizma merített finom és közönséges írópapirost, mely kitűnő minőségénél fogva az egész országban rég közkedvességben áll, s már 1846-ban az iparműkiállításon ezüst érdempénzzel lőn kitüntetve. Az üveghuta a bükki erdőség közt, a Gyertyán-völgyön áll, s évenként több ezer ft értékű üveget készít és küld szét a hazában. A vashámorok a Bükk hegység legregényesebb bérczei közt vannak. Nyugatról emelkedik a Szentlélek-hegy, melynek magas ormán gazdag forrás buzog, s egy régi kolostor romiadékai és kert maradványa teszik érdekessé. Az Odvaskőhegy csúcsáról gyönyörű kilátás van a messze vidékre, a Sajó és Rima kies völgyeire s halmaira de fel egészen a Kárpátokig, és le a tiszai síkságig. A hegyről leomló Szinva patak a völgy ölén egy tóvá gyűl össze, melynek partjára volt nádorunk István fóhcrczeg öntött vasszobrát helyezték, 1847-ben itt jártának emlékére. Innen több zsilipen keresztül zuhogva fut tovább a patak, hogy vizét a vasgyárra, a papiros- és lisztmalmokra vigye. Bal partján jókarban tartott országút megy Dédes felé; az út mellett a hegyoldalban vannak a hámor épületei a tisztilakok és a gyárosok egyszerű házikói, veteményes és gyümölcsös kertekkel.