Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

85. Sorozatos kiégések a kohónál Külön figyelmet érdemel az 1786. januártól 1787. márciusig terjedő időszak, amelyen belül igen rövid kampányidők után a kohó négy alkalommal ég ki. Az 1787. márc. 4-i jelentés szerint az első három kiégésnél az lehetett az ok, hogy a medence égési zónája felfelé kiterjedt. A negyedik esetet részletesen megvizsgálva, az a vélemény alakult ki, hogy az adag elosztása a toroknál az eddigi bevált módszertől eltérően történt, így az olvadás és salakképződés már felsőbb szinten, a kohó középmagasságában megindult, sűrűn folyó salakot képezve. Ennek jobb folyást akartak adni, így megnövelték a faszénadagot, mire a kiégés újból bekövetkezett. Maga a kohótest is annyira átmelegedett és kezdett tágulni, hogy ha nincs az akna és nyugasz magasságában a három vasabroncs, szét is esett volna. így is megtörtént, hogy az abroncs elpattant és újjal kellett pótolni. Április 6-i jelentésükben a tisztviselők úgy nyilatkoznak, hogy a kiégések egyik oka az volt, hogy már a felfűtésnél repedések keletkeztek a falazatban a tűz ezeken keresztül terjedt, másrészt a belső döngölt falazatnál felhasznált tapolcai agyag is rossz minőségű lehetett. Felhozzák még azt is — ami a kohó kibontásánál is látszott - hogy az állandó vízhiány miatt a fújtató működése gyenge volt, a járat féloldalassá vált. Visszaállítják a régebbi elegy- és adagelosztást: egy-egy rétegbe fele annyi anyagot adnak fel, mint a változtatás előtt. A jelentés szerint azóta a járatban rendellenesség nem lépett fel. A kamara a jelentésekben felhozott mentségeket nem fogadja el, s annak ellenére, hogy a legutóbbi kiégés következményeinek felszámolásánál maga Egger is tevékenyen részt vett, felelősnek teszik meg, s 21 forint 30 kr. pénzbüntetésben részesítik. Zoltay Endre 1970. 77-78. 86. Az „egri ágyúcsők és golyóbisok" egy krajcárért Az egri vár anyagraktárában lévő és a várból odakerült vasgolyóbisokat az istállóudvarban heverő ágyucsőkkel együtt a diósgyőri vashámorban meg akarják venni, fontját l-l krajcárért. Maguk fogják elvitetni. Esterházy püspök igen olcsónak találja a beígért árat. A golyóbisok átadásával kapcsolatos vita után mégis átadják a diósgyőri gyárnak a golyóbisokat, hogy saját maguk részére az építkezési vasanyagokat biztosítani tudják. (Esterházy: Csak adják oda a vashulladék fontját egy krajcárért...) (Egri érseki gazd. levéltár, Clarissa I. Liber 129/2. II. kötet 34.SZ.) S. XII. Ld. 176. Soós Imre Kutatási napló 87. A gyárvezető titokzatos halála UBA - HKG. 2108/1787. jun. 8-án d.u. Egger a kancelláriától lóháton indult el a nagyolvasztóhoz. Hámor és Ómassa közt félúton szénfuvarosok találják meg eszméletlenül, fején zúzott sebekkel. Nem tért többé eszméletére. Lovának nyoma veszett.