Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

A DVTK játékosai is ebben a vendéglőben kaptak öltözőhelyiséget, és már a mérkőzés előtt igen szívesen kínálgatták a játékosokat sörrel, borral. A szeszesital zsibbasztó hatásának meglett az eredménye, mert 4:l-re kikaptak. Vigasztalásul kitűnő kortesvacsorával kínálták meg őket. Július 31-én már a két egyesület első és második csapatai mérkőztek egymás ellen, amikor a vasgyáriak súlyos vereséget szenvedtek a vasgyári pályán. Vö. 554. A vasgyári csapatok játékosai és vezetői leszűrték a vereségek tanulságait és mind technikai, mind taktikai tudásukat fejleszteni igyekeztek. Ennek meglett a gyümölcse, mert augusztus 7-én mindkét csapatuk fényes győzelmet aratott az MSE csapatai felett. Az első csapatok találkozóján a vasgyáriak 6:3-ra, a második csapatokén pedig 3:0-ra győztek. A győzelem serkentőleg hatott a játékosokra. A győzelmek kivívásában oroszlánrésze volt Baczur Józsefnek, aki Salgótarjánból - ahol már évek óta virágzó labdarúgó élet folyt - került Vasgyárba. Átszervezte az egész csapatot, új játékrendszert vezetett be, ő lett a középcsatár, és az ő irányításával verték meg a miskolci csapatokat. Zádor Tibor 1962. 579. Kasztrendszer Diósgyőrben Kiszely József ny. felügyelő visszaemlékezése. A kasztrendszer a gyárban már 1910-ben erősen uralkodott. Nemcsak a munkások és a tisztviselők között, hanem a tisztviselők között is. Ha valaki egy ranglétrával feljebb volt, már szeparálódott. Segédtiszti, tiszti, mérnöki kaszt volt. Összetartás a különböző beosztásúak között egyedül a Tiszti Dalegyletben volt. Az osztályokon belül is többnyire megvolt a rangkülönbség. A munkásság és a tisztviselők közötti kasztrendszerből alakult ki az a rendszer, hogy külön volt a tisztviselőknek és a munkásoknak kulturális és sport egyletei, mint a kasztrendszer káros velejárója. Azt a tisztviselőt, aki nem volt híve a kasztrendszernek és a munkás egyesületekbe, rendezvényekre is eljártak, saját kasztjuk körében szemrehányást kaptak. A vendéglő kerthelyiségben volt a szeparálódás különösen megfigyelhető. Az alsó részt a munkások, míg a felsőt a tisztviselők foglalták el. De külön volt a művezetőknek egy szobája, amibe művezetőn kívül senki sem léphetett be. A mérnököknek is külön klubjuk volt, nem keveredtek a tisztviselőkkel. Ha rendezvények voltak, a gyárigazgató is megjelent s vele együtt a mérnöki slepp. Az előadás után az igazgató elment s vele együtt a slepp is gyorsan eltűnt. A táncmulatság is külön volt mérnököknek, tisztviselőknek, munkásoknak. Főnök és beosztott között sem volt mindenütt egyforma viszony. Mindenkor a főnöktől függött minden. Basák és megértő emberek. Sok függött attól, hogy a főnök melyik kasztból került ki. Allender Henrik igazgató gőgös ember volt, a tisztviselők körében nem örvendett népszerűségnek. 1918-ban megalakult a polgárőrség, melynek tagjai munkások és tisztviselők voltak, feladatuk a rend fenntartása, a pénztár és a vasúti alagút őrzése, s általában a gyár értékeinek védelme volt. A proletárdiktatúra idején a gyárban teljes rend volt, a szenvedélyek nem voltak felkorbácsolva. Kiszely Gyula kutatási anyagai XV.