Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

561. Tüzelőanyag és vaskőhiány XXX. Törvény-czikk A m.kir. állami vasgyárak tüzelőanyag- és vasérc-szükségletének biztosítása érdekében teendő némely intézkedésről l.§ Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az állami vasgyárak tüzelőanyag- és vasérc-szükségletének fokozottabb biztosítása érdekében a KrassóSzörény vármegye Pojen község határában fekvő Von der Osten-féle erdő, bányaés földbirtoknak, a borsodmegyei Ormós puszta nevű báró Radvánszky féle birtok szénkihasználási jogának, a Hunyad vármegye Aranyos völgyében lévő vasbánya jogosítványoknak megvételére, továbbá ezeknek üzemvitelével kapcsolatos szállító utak, üzemi és kezelési berendezések és felszerelések létesítésére 10 millió koronát igénybe vehessen. (Szentesítést nyert 1908 évi július 21-én.) Miniszteri Indokolás: A vaskő és tüzelőanyag a vasipar létalapjai, melyeknek jelentősége indokolttá teszi minden vasműnek azt a törekvését, hogy az említett anyagok beszerzési forrásai minél fokozottabb mértékben tulajdonul való megszerzése által nemcsak pillanatnyi üzleti esélyek következményei ellen védekezzék, hanem jövőjét is biztosítsa. Különösen fontos ez a feladat hazánkban, melynek kiaknázatlan vaskőtelepeit állandóan az a veszély fenyegeti, hogy külföldiek által megszereztetik, a hazai ipar táplálása helyett külföldre kivitt termékeik által a hazai ipar versenytársainak erejét növelik, s amúgy sem kimeríthetetlen vaskő előfordulásaink idő előtti felhasználása által vasiparunk jövőjét aláássák. Amidőn tehát arra törekszem, hogy az Állami vasgyárak fennálló üzemeihez kedvezően fekvő kiaknázatlan vastelepeket a kincstár részére megszerezzem, nemcsak a jelenlegi fellendülés által erősen fogyó kincstári bányabirtok kiegészítéséről gondoskodom, hanem az egész magyar vas- és gépipar jövőjét tartom szem előtt. A hazai szénbányászat és szénpiac helyzetéről a törvényhozást múlt évi 580 sz. jelentésemben tájékoztattam. Kiegészítésül megemlítem, hogy Magyarország iparának az utolsó évek folyamán tapasztalt fellendülése oly mértékben vette igénybe az üzemben lévő hazai szénbányákat és egyáltalában tüzelőanyag forrásokat, hogy ezek berendezés- és termelő, illetőleg szállítóképesség tekintetében a beállott szükségletnek fedezésére nem bizonyultak elégségeseknek. Különösen súlyos helyzetbe jutottak az állami vasgyárak is, melyek a faszén, a kőszén, ill. barnaszén hiánya folytán ismételten kénytelenek voltak üzemeiket redukálni, sőt ideiglenesen be is szüntetni, s végül miután a hazai vállalatoktól a beállott szénhiányt még magasabb árak mellett sem lehetett, hogy elvállalt kötelezettségeiknek eleget tehessenek, Német- és Angolországból kokszot és kőszenet drágán vásárolni. A diósgyőri gyár kivételével, amelynek szénbányászata azonban a gyár megnövekedett fogyasztását már nem képes kielégíteni, sem szénbányákkal, sem erdőbirtokkal nem rendelkeznek, tehát vásárlás útján, vagyis termelési költségeik és versenyképességük rovására a termelő és közvetítő nyereségével terhelten szerzik be a versenytársaik által többnyire önköltségen bírt szenet és faszenet, amely utóbbinak nagy fontosságot kölcsönöz az a körülmény, hogy vaskohászati célokra való koksz termelésre alkalmas szén hazánkban alig van.