Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

alatt kereken 600 000 K-t képvisel, a társpénztár tulajdonát képező papírok eladását pedig a minimumra kívánom szorítani. A nyerendő 120 lakással szemben a felveendő társpénztári kölcsön 812.000 K-nyi összege első pillanatra magasnak tetszik, a csatolt XI. sz. kimutatásból azonban kitűnik, hogy ezen összegből a munkásházakra és gazdasági melléképületeikre csak 639.000 K esik, ami lakásonként 5325 K-t képvisel. Ez az összeg tekintettel arra, hogy a lakások 65%-a két szobás, minden lakáshoz konyha, éléskamra, árnyékszék, fáskamra, sertés és tyúkól, 54 lakáshoz tehénistálló van tervezve, valamint hogy Diósgyőrött téglánál olcsóbb építési anyag rendelkezésre nem áll, magasnak nem mondható. A társpénztár műszaki személyzettel nem rendelkezvén, úgy mint a múlt évben létesített perecesi lakházaknál, ez alkalommal is a gyár építési osztálya vezetné az építkezéseket, ill. gyakorolna ezekre felügyeletet. Az építési munkálatok előreláthatólag jövő évi augusztusig készülnek el s lesznek a lakházak a vasgyár által átvehetők, minek megtörténte után a kölcsön törlesztési terve Nagyméltóságod kegyes jóváhagyása elé fel fog terjesztetni. Végül bátorkodom az építési kölcsönösszegnek törlesztésére azon módozatokat javaslatba hozni, melyek úgy a diósgyőri régebbi társpénztári kölcsönökre, mint a zólyombrezói újabb társpénztári kölcsönökre nézve engedélyeztettek, hogy t. i. a létesítmények elkészültük után a gyár leltárába és alaptőkéjébe felvétetnek s ehhez képest a befolyó lakbérek a kezelési bevételek javára számoltassanak el, az évi törlesztési hányadok pedig a pénzügyministeri tárcát terhelő kölcsönök címe alatt fizettetnének ki a társpénztárnak. Ld. még 574. Vö. 512. Kegyes jóváhagyása reményében tervezem: Budapest, 1908. május hó 12-én Vajkay A pénzügyminiszter a javaslatokhoz hozzájárult. FBMMTI. 189. 559. A vasgyári református egyházközség életéből A hitélet bázisát a diósgyőri református egyházközség biztosította, mely 1908-ban kettészakadt. A vasgyári róm. kath. hívek templomépítkezési mozgalma és önálló plébániára való törekvés jótékony hatással volt a telep református lakóira is. Többen összefogtak és a vasgyártelepen előbb leányegyházat, majd önálló egyházközséget szerveztek. A M. kir. Vas- és Acélgyár tőle telhetőleg támogatta törekvéseiket, s a leányiskola hatalmas arányú dísztermét, az evangélikus egyházzal való közös használatra imaterem gyanánt engedte át nekik. Az egyházközség védnöke, legerősebb támasza Zsíros Lajos vasgyári felügyelő mellett Allender Henrik, m. kir. udvari tanácsos, diósgyőri gyárigazgató volt, kit sem érzésében, sem tetteiben soha a legcsekélyebb felekezetieskedés nem vezette, s nem csak egyházát szerette, pártfogolta és védte, - de ő volt a róm. kath. egyházak is mindenkitől megbecsült, önzetlen támogatója és lelkes pártfogója. A gyülekezet új lelkésze összefogva a számban csekély, de vallásos érzésben és áldozatkészségben igazán imponáló hívekkel, alig egy év leforgása alatt valóra váltotta a jóindulatú