Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

részeibe sztrájktörésre kapható munkásokért, sőt Galicia, Csehország sem maradt megkeresetlenül. Az ügynökök minden egyes szállított munkásért fejenként 1-10 koronát kaptak és így érthető, hogy valóságos emberhúsvásárt űznek a még tudatlan, tapasztalatlan munkások rovására. Meglepőnek hangzik bár, de - nagyon kevés munkás ült fel az ügynökök ígérgetéseinek és így legtöbbje üres kézzel és zsebbel tért vissza. (Költségekre 500-600 koronát kaptak.) Azokat a munkásokat, akik mégis munkába állottak, 4-6 korona napi kereset ígérgetésével csalták Diósgyőrbe, ahol aztán természetesen tudni sem akartak az ügynököktől ígért bérről. Két koronát, 2 korona 40 fillért akartak nekik fizetni. Nagy előszeretettel toborozták Biharból a román munkásokat, bizonyára azt remélve, hogy az igénytelen román munkást tetszés szerint nyúzhatják, azonban ezek is néhány napi ott tartózkodás után valósággal megszöktek a gyalázatos bérek és bánásmód elől. A gyárigazgatóság ezreket költ munkások toborzására, a munkások bérét azonban egy fillérrel sem hajlandó javítani. A határtalan kizsákmányolás következtében a gyár üzemében állandó a szénhiány, aminek következtében már több alkalommal napokig szünetelt az egész üzem. Legújabban tegnap, szerdán, e hó 14-én szüntették be az egész üzemet egy egész hétre. Az igazgatóság a munkabeszüntetéssel egy csapásra két legyet akar ütni. Egy hétig szünetel a gyár, egy hétig 6000-7500 embernek nem ad fizetést, az egy hét alatt megszünteti valamennyire a szénhiányt, az üzem megkezdésével azután hajcsár-rajával 4-5 hét alatt az egy heti elmaradt munkát kipréselteti a munkásokból. Nem kell egyébként különösképpen hangsúlyozni, hogy ilyen üzemszünetelés után minden munka sürgős és a hajcsárok a legképtelenebb módon hajszolják a munkásokat. És ezt tehetik is még egy ideig, mert a munkások még szervezetlenek és így még nem igen védhetik meg jogaikat. A felvilágosodás azonban terjed ezen a rabszolgatelepen is és azok a munkások, akiktől senki sem kérdezte, hogy a 8 napon át mit adtak enni családjuknak, tudatára ébrednek emberi mivoltuknak. A szervezkedés azután majd ezen nyúzó telepen is meg fogja szüntetni a huszadik századot megszégyenítő barbár állapotokat. Munkástársainkat figyelmeztetjük, hogy Diósgyőrbe és Perecesre csak az esetben jöjjenek munkába, ha magával az igazgatósággal kötöttek teljesen világos és szigorú szerződést. FBMMTI. 171. 1908 557. Gyári egészségügy a XX sz. elején Két betegségfajta emelhető ki, az egyik a tüdővész, másik pedig a kemencéknél dolgozóknál a csúzos megbetegedés. 1906 1907 1908 gümőkórban szenvedett 172 210 204 ebből tüdővészes 158 172 166 betegségi napok száma 8 207 11 341 12 049 meghalt 20 31 31 munkáslétszám 6 146 7 090 8095