Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

állapot visszás voltát, hogy t.i. ártanak ezzel napszámos munkástársaiknak és az ipartörvény értelmében, amely szerint csupán azon munkát kötelesek végezni, amelyhez mint géplakatosok felvétettek, abbahagyták a napszámos munkát. Ebből kifolyólag azután Kreutzer György gépmester úr behivatta az irodába a legfiatalabb lakatost, hogy senki se lássa és felpofozta. Ez persze nem hagyta annyiban a dolgot, és miközben a munkások közül néhány szarvatlan ökör még ki is nevette, feljelentette a hülye gépmestert a főmérnöknél. Ez azonban még inkább arra törekedett, hogy bebizonyítsa a lakatosok álláspontjának helytelenségét, és csak amikor a feljelentő az ipartörvénynek fentebb körvonalazott idevonatkozó pontját idézte, figyelmeztette a gépmestert eljárásának állatias voltára. Vajon, mikor fogják ennek a gyárnak a munkásai belátni a mindent pótló szervezkedés szükségességét? KKMA 72. 4. 339. 540. Csuhaporolás Miskolcon Népszava 1904. jan. 14. Annak idején hírt is adtunk róla. A miskolci csuhás, Füzek Dezső tisztelendő úr, nem volt hajlandó egy szegény kisgyermeket ingyen eltemetni, elmentek hát elvtársaink s csináltak különb temetést a kis gyermeknek, mint az a csak fogadott bér osztott koncért dolgozó hivatalnoka a római egyháznak... Tóvölgyi Béla et., aki a beszédet mondotta, többek közt így nyilatkozott: ,Eljöttünk ennek a gyermeknek a tiszteletére, mert azok a csuhába öltözött ördögök, akik katolikus papoknak nevezik magukat, nem jöttek el. Mi ingyen temetjük el, mert a katolikus papok csak pénzért temetnek, csak azokat temetik, akiknek tömött erszényük van, a szegényekkel nem törődnek. " A csuhásnak az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy emiatt a díszkeretbe illő mondás miatt feljelentette Tóvölgyi et.-at, s egy szép napon meg is jelent a hivatalos írás, mely osztály- és hitfelekezet ellen való izgatással vádolja elvtársunkat. A tárgyalás jan. 8-án folyt le, melyen megjelent a csuhás egész táborával, valami hat, folyton a templomban ülő asszonnyal. Ezek persze úgy vallottak, mint a karikacsapás. Az elnök megkérdezte Tóvölgyi et.-at, hogy miért használt ilyen rettentő kifejezést a tisztelendő úr ellen, hogy csuhába bújt ördögök. Erre elvtársunk azt felelte, hogy ezt Petőfitől tanulta, aki szépen megírta, hogy „már eddig is a pokolnak a fele, sőt több felénél pappal van tele", s bizonygatta, hogy a csuhás nemcsak olyanokat tesz meg, hanem a szószékről izgat a munkásság ellen, úgyhogy ezt s a többi kifejezéseket egész jogosan használta. A csuhás kékült-zöldült, de akkor tajtékzott csak igazán, amikor dr. Ungár Jenő védőügyvéd bebizonyította a vádbafogott kifejezések igazságát, egyben az ügyészség által felmentett „Csuhások" című fejezetünkből citált a csuhás tetejébe, bármennyire is erőlködött az ügyész félbeszakítani s bármennyire sírt is a csuhás. Hanem ezután, mit érezhetett a csuhás, amikor a törvényszék felmentette elvtársunkat, azt olvasóink képzeletére bízzuk.