Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

kisebb gépalkatrészeit, az államvasutak szerszámacél szükségletét, valamint a lövedékek gyártásához szükségelt legjobb minőségű acélanyagot hazai gyártmánnyal fedezni és így az ezelőtt túlnyomó külföldi beszerzést eliminálni. Az 1896. évben felépített új kovácsműhelyben az 1.897. évben 1.949.263 kg kovácsolt géprészeket állítottak elő, ami az elmúlt évi 1.190.925 kg-nyi gyártással szemben 758.338 kg-nyi növekedést mutat. Ezen örvendetes körülményből konstatálható már most is, hogy ezen műhely nagyobb szabású berendezése következtében mind a tengeri hajók, mind a fővárosi és ausztriai magángyárak nagy kovácsolt géprészekben mutatkozó szükségleteit, melyeket ezelőtt külföldről hoztak be, a legjobb eredménnyel fedezheti. Kiemeljük, hogy a gépgyárban a m.kir.áll.vasutak részére készített lokomotívokat és szerkocsikat diósgyőri acélból öntött kerékvázakkal és tengelyekkel szerelték fel. Az acélmű a lefolyt esztendőben a gépgyár részére 4.109 db kerékvázat szállított. Az év folyamán szerződésileg megszereztetett a Parasznya község határában előforduló ásványszén és annak korlátlan kiaknázást joga mintegy 124 holdnyi területen, így a diósgyőri gyár rendelkezésére, álló szénterület összesen 8584 hold területre bővíttetett. Az év fordulópontot jelent a gyár életében mivel a budapesti és diósgyőri két állami gyár a vasércbányákkal és a nagyolvasztókkal a Pénzügyminisztérium alá történő szervezésével a korábbinál lényegesen kedvezéíbb feltételekkel jut nyersvashoz ui. a zólyombrezói vajdahunyadi, kudsiri vasmüvek is a Püm. alá kerültek. KKMA 72. 6. 16. 1898 490. Változások a gyár irányításában és vezetésében Az állami gyárak vezetésében az 1898. év újabb változást hozott. A Kereskedelmi Minisztérium az állami vasműveket a Pénzügyminisztérium hatáskörébe utalta. Förster Nándor igazgató saját kérelmére megvált az állami gyáraktól és a Szabadalmazott Osztrák-Magyar Államvasút Társaság (resicai vasgyár) budapesti igazgatóságának vezetését vette át. Távozása után a gyárak ideiglenes vezetését Ritter Ottó főfelügyelő, igazgatóhelyettes, Seefehlner Gyula főfelügyelő, igazgatóhelyettes és Teutschl Ferenc kir. tanácsos vette át. 1890. július l-jével a pénzügyminiszter Wagner Vilmos pénzügyminiszteri tanácsost, a Pénzügyminisztérium vasműosztályának főnökét nevezete ki az egyesített kincstári vasművek igazgatójává. Az új rendelettel a volt kincstári vasműveket - Zólyombrézó, Rhonic, Vajdahunyad, Govasdia és Sebeshely vasgyárait - az Államvasutak Gépgyárával és a Diósgyőri Vas- és Acélgyárral egyesítették. Az egyesítéssel létrejött az ország legtekintélyesebb vasgyár-egyesülése, mely a kohászat minden ágát képviselte és megoldódott - bár csak ideiglenes jelleggel - a diósgyőri gyár olcsóbb nyersvasellátása is a vajdahunyadi nagyolvasztókból. Az egyesített Állami és Kincstári Vasmüvek az ország egyik legnagyobb ipari egyesülésévé vált, amit a kohászati berendezések és az össztermelés nagysága bizonyít. Kiszely Gyula 1997. 115.