Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

A koksznak Morvaországról való szállítása Diósgyőrbe pedig csak tetemes költséget vett volna igénybe, ami a nyersvas értékét igen megemelte volna. így a végleges döntés az volt, hogy a kohót le kell bontani. A lebontás 1890-ben meg is történt. A diósgyőri gyár tehát, mely eredetileg nyersvasgyártó és acélfínomító üzemként épült fel, 1875-től kezdve már csak acélfinomító és feldolgozó gyár lett. Vö. 396. A nyersvasat az északmagyarországi kincstári vasművekböl, majd később, miután a vajdahunyadi kincstári vasgyár is megindult, az északmagyarországi olvasztókon kívül a vajdahunyadi olvasztóból szerezte be. Kiszely Gyula 1979. 448. Kerékváz verseny a Krupp Művekkel Látva a környező államok előrehaladását, a diósgyőri gyár - miután acélöntészete eredményesen fejlődött - kikísérletezte a kerékvázak gyártását. Sokféle kísérlet után sikerült Martin-acélból olyan kerékvázakat előállítani, melyek a szilárdság és üzembiztonság minden követelményeinek megfeleltek. A kereskedelmi miniszter 1890. év közepén a kerékvázakat egy, a vasúti és hajózási felügyelőség elnöklete alatt álló bizottsággal beható vizsgálatnak vetette alá. A Bizottság azokat minden tekintetben teljesen megbízhatónak találta és mozdonyok, szerkocsik, személy- és teherkocsiknál beépíthetőnek minősítette. Ugyanakkor összehasonlításképpen a resicai és a Krupp, valamint a Szabadalmazott Osztrák-Magyar Államvasutak bécsi gépgyára által szállított, kovácsoltvasból készült kerékvázakat is megvizsgálták. A diósgyőri gyártmány lényegesen jobbnak és megbízhatóbbnak bizonyult. A kedvező eredmények után megindult a sorozatgyártás. Az Államvasutak Gépgyára ezután már - külföldi gyártmány teljes kizárásával - a mozdonyoknál és szerkocsiknál és az Államvasutak is az egész fenntartási célokra szolgáló kerékszükségletét a diósgyőri gyárból elégítette ki. A sikeresen alkalmazott kerékcsillagokkal az Osztrák-Magyar Államvasút Társaság is folytatott vizsgálatokat. A vizsgálatoknál a vízszintes alapra helyezett kerékvázak közepére ütéseket mértek egy 600 kg súlyú ütőkossal, különféle magasságból, addig, míg a kerék eltörött. A próbának alávetett három diósgyőri kerék közül az egyiket, mely a legjobbnak bizonyult, 17 ütéssel sem lehetett egészen eltörni, dacára, hogy az áthajlás már 72 mm-t tett ki, és a keréken már több kisebb repedés volt. Ezzel szemben a Krupp gyártmányú kerék már a második ütésnél megrepedt és a negyediknél teljesen eltörött. A diósgyőri acélöntvény tehát a Krupp gyártmánnyal szemben megnyerte a csatát. Az eredmények alapján az Osztrák-Magyar Államvasút társaság 100 db kereket rendelt, ezt követően a cs. és k. Osztrák Államvasút Társaság is elküldte próbarendelését. A híressé vált acélöntésíí kerékvázakból egy próbázott, 1891-ben öntött kerékváz a budapesti Öntödei Múzeumban örökíti meg a diósgyőri acélöntők hírnevét. Kiszely Gyula: 1867-1899.