Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

hogy előzetesen tisztában lettek volna az iránt, mily módon lehetne a diósgyőri silány barnaszenet a vasgyártásra alkalmatossá tenni. Ámbár a technika akkoriban a Siemens rendszerben már tökéletes módját bírta a legrosszabb tüzelőanyag értékesítésére nézve, mégis az újabb-kori vívmányok mellőzésével behunyt szemekkel üzembe akarták hozni a gyárat. A magyar vaskohászati technikának valóságos szégyenfoltját képezi ezen gyár építése és későbbi üzeme. A gyár már régen felépült, midőn egyik kísérlet még mindég a másikat érte. Amit az egyik ma épített, azt holnap a másik lerontotta ugyan, de a helyébe nem állított. Csak az a szakember képes teljesen átérezni, hogy a tíz éven át tartó ilyen gazdálkodás, jobban mondva garázdálkodás alatt, a kezelésben milyen indolentiának az adminisztráczióban kellett itt uralkodni, hogy az ország évenként átlag cca 500.000 forintnyi gyári üzem veszteséggel terheltessék anélkül, hogy ezen által a legcsekélyebb siker érhetett volna el a síngyártás körül. Mily sok üdvöset lehetett volna ezen óriási összegek csak kisebb részével is helyes alkalmazás mellett a vasipar érdekében teremteni... Vö. 392. A lap a diósgyőri acélsín gyártását rossz információk alapján értékelte. A selejt a savas bélésű kemencékben való gyártás következménye volt, amit rövid időn belül orvosoltak amikor Técsey (Teutschl) Ferenc 1880-ban a sikeres kísérletek után bázikus bélést alkalmazott. Ettől az időtől kezdve a sínek selejtje megszűnt. Egyetértés c. napilap 1880. július 10-11.180, 190. sz., Kiszely Gyula 1984. 416. Hutamester ajánlat a miniszternek Borsod, 1880. november 11. A közlekedési min. annak idején pályázatot hirdetett a hutamesteri állásra az újonnan felállítandó diósgyőri Bessemer acélgyár mellé. E pályázatra Ausztriából, Németországból, Belgiumból, Francia- és Angolországból eddigelé 15 kompetens jelentkezett. A beérkezett ajánlatok részletes megvizsgálása és ezen kívül néhány szakember véleményezése után a magyar államvasutak igazgató tanácsa mint a diósgyőri vasmű vezetésével megbízott állami gépgyár igazgató tanácsa - értesülésünk szerint - elhatározta, hogy Kazetl Gusztávot, a neubergi acélgyár hutamesterét fogja a diósgyőri vasmű hutamesteri állására a miniszternek ajánlani. Kazetl tanulmányait a selmeci és kolbeni bányász akadémián végezte. 1863tól fogva mostanig mint a neuburgi acélgyár építészeti és üzletvezetője működött. Kazetl hutamester korábban már megtekintette a diósgyőri vasgyárat, és késznek nyilatkozott, hogy ott a bessemer acélgyárat a legrövidebb idő alatt célszerűen berendezi. Ld. még 425. KKMA 72. 4. 146. 417. A hámori vasműért Magyar Ipar 1880. 21. sz. A hámori vasgyár érdekében a miskolczi „Közgazdaság" melegen szólal fel. A diósgyőri vasgyár emelkedése folytán a hámori meglehetősen háttérbe szorul. Az új diósgyőri gyár oly messze esik a hámoritól, hogy a lakosság nem képes mun-