Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

dő, vagy elöljáró hatóságaik útján, vagy ha nyilvános hivatalban alkalmazva nem lennének, közvetlenül az alólírt királyi bányaigazgatósághoz folyó évi október hó 26-ig nyújtsák be. A betöltendő' orvosi állomással összekötött élvezmények: Nyugdíjképes 600 forint évi fizetés, 8 bécsi öl a nyugdíjba nem számítható tűzifa járandóság, a vasgyári telepen természetbeni szabad lakás, vagy ennek hiányában az évi fizetés 15%-ával felérő lakpénz, és az állomáson feddhetetlenül töltött öt, illetőleg tíz év után a fizetésnek 100, illetve 200 forinttal felemelésére való igény. Diósgyőrött, 1872. szept. 23. BKL 1872. 18-19. sz. 156., KKMA 80. 2. 7. 48. 373. Az új gyár első súlyos válsága A diósgyó'ri vasgyár az ismertetett berendezésekkel alig indult meg, szénhiány miatt március 26-án már leállt. A hatalmas esőzés miatt a vasúti töltések beáztak, a szállítást meg kellett szakítani, és csak az esőzések elmúltával kezdhették meg a töltések kijavítását és a szénkészlet feltöltését. Volt ugyan a gyárnak több ezer mázsa salgótarjáni kőszene, azt azonban költséges volta miatt nem használták az első időben kemencék fűtésére és a kavarókemencékben. A diósgyőri gyár 1870. júniustól már a Selmecbányái Bányaigazgatóság fennhatósága alá tartozott. A Bányaigazgatóságon közvetlenül a bányaigazgató alá rendelt bányatanácsos fogta össze az alárendeltségébe tartozó vasgyárak kereskedelmi ügyeit, többek között a diósgyó'ri és a rhonici vasgyárét. Ilyen körülmények között nem csodálkozhatunk azon, hogy a diósgyőri gyár állandó pénzzavarral küzdött. 1871. decemberben már a fizetésképtelenség határára érkezett, pénzforrásai kiapadtak. A Pénzügyminisztériumnál igényelt ellátmányt nem kapta meg, vagy csak egészen csökkentett mértékben. A Diósgyőri Bányaigazgatóság szinte tragikus hangú jelentésben számolt be a gyár súlyos helyzetéről, a rossz diósgyó'ri szén okozta kedvezőtlen üzemi eredményekről. Minden baj okozójául a szenet emeli ki. „Nincsen az egész vasgyári világ tág területén oly rossz minőségű szén, mint a diósgyőri jelenleg még fejtés alatti barnaszén" írja jelentésében Gombossy bányaigazgató, majd mint végső következtetést megjegyzi: „ily szénnel egyátaljában vasüzemet megindítani nem csekély feladat, azt be kell hogy ismerje kül- és belföldi minden szakember". Végül bejelenti, ha pénzbeli segítséget nem kap, kénytelen lemondani, mert felelősséget a gyár menetéért nem vállalhat. Tragikus hangú beadványában élénk képet festett Gombossy a gyár helyzetéről és a kezdet nehézségeiről. A beadvány hatására a Minisztérium december 16-én 20 000 forint ellátmányt küld az üzemköltségek fedezésére, tehát a tartozások fedezésére kért 50 000 forintot ismét nem küldték meg. A Minisztérium a beadványra küldött válaszában közli, hogy nemcsak a vasgyár általános mostoha helyzetének ecsetelésére kíváncsi, hanem azt szeretné, ha az üzemi eredményeket félhavonként jelentenék, mely megbízható adatokat szolgáltatna. Reményét fejezi ki a Bányaigazgatóság felé, hogy minél előbb a kívánt kitűnő eredményhez fogja vezetni a vasművet. Szinte figyelmen kívül hagyta az alaphibát: a telepítést és a diósgyőri szénnel való késői kísérleteket,