Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

286. A diósgyőri vas lejáratása Tapasztalatból tudták a gyár vezetői, hogy a Miskolcra és a többi közeli városba és helységbe, Tokajba, Tállyára, Mádra, Nyíregyházára vásárolni járó közönség csaknem kizárólag a diósgyőri vasat kereste, ennek ellenére a valódi diósgyőri áru mégsem fogyott, mert idegen kereskedők a náluk bizományban lerakott rosszabb minőségű vasat diósgyőri cégjelzéssel árulták. Újból felvetik a privilegizált állandó miskolci eladási ügynökség tervét. Ezenkívül javasolják, hogy az ilyen ügyekben jártas Bárdost küldjék ki ógensként a más városokban ügyködő kereskedők megnyerésére. A javaslatra adott vélemények megoszlottak. A szomolnoki bányafelügyelőség a miskolci ügynökség mellett egy pesti ügynökség felállítását sem javasolta, mert az olcsóbb rhónici vasnak Diósgyőr kellemetlen konkurenciát csinált volna, széltében elterjedt már ugyanis az a hír, hogy a diósgyőri vasművet el fogják adni, s a vevők érdeklődése az árverésre kerülő diósgyőri vasárukészletre irányult volna. Több ilyen sikertelen kísérletet említhetünk meg, így utalhatunk a Heinrich-féle pesti vaseladási akció kudarcára is. Zoltay Endre 1970. 288-289. 1862/1863 287. Diósgyőri bányászok teljesítménye A diósgyőri hámor egy-egy bányában általában két bányászt foglalkoztatott. Ezek teljesítménye és bére 1862-1863 között az alábbi volt: 1862. 1863. Hét bányatelepen, 17 bányatelken foglalkoztatott vájárok (fő): 16 20 Termelt vaskő mennyisége (bm.): 38176 38586 Egy vájár egy havi bére (frt.): 14.16 14.80 Soós Imre 1957. 42. 288. A vasmű eddigi legrosszabb éve Költségszámítási jelentés az 1863. évről. Az egész füzet anyaga megtalcdható: Országos Levéltár Montan-Akten, 1864. III. 209.sz. 22-41. lap(részlet) Ámon és Vlkolinszky jelentik 1864. január 20-án: a vasgyár birtokában van egy 27 millió (15 millió hektoliter) befogadóképességű tó, melybe a vizet két patakból vezetik be. A két patakból befolyó víz mennyisége 2 év óta annyira csökkent, hogy a tóban a víz a korábban szokásos magasságának csak egyharmadát éri el, a vízbefolyás mindkét pataknál most már csupán 2-2,5 köbláb másodpercenként. Ez olyan jelenség, mely a vasgyár üzemére káros következményekkel jár, egyrészt mert kisebb a vastermelés, másrészt mert a termelési költségek jelentős mértékben emelkednek.