Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12; Miskolc, 2003)

bokrétás barna legény besurrant, az öreg molnár mintha villám csapta volna meg, dühös lázba jó', s szörnyű idegrángatózás közt felkiáltván: „így jár a vén bolond, ki fiatal nőt vesz feleségül!" az alatta tátongó mélységbe rohant, mi tüstént iszonyú halálát okozta. Azon helyre, honnét az öreg molnár leugrott, ájtatos rokonai keresztet állítottak gyászos emlékéül a szomorú esetnek."' Vö. 1. KKMA 76. 100. 706. 251. Hámori vasgyár egy cuxája 150 ezüstforint osztalékot ad. Soós Imre Kutatási napló 1847 252. István főherceg meglátogatja a vasművet Diósgyőr a negyvenes években híres vasgyártó telepnek számít, amit az is igazol, hogy 18474}en meglátogatja István főherceg, az ország utolsó nádora is. József főherceg, az ország korábbi nádora éppen ötven évvel azelőtt tett országjáró körutat. István főherceg látogatását a Palota szálló alatti sétányra áthelyezett öntöttvas obeliszk örökíti meg, melyen a felirat a következő: István főherceg körutazásának emlékére e kies völgyben 1847. Zoltay Endre 1970. 246., ill. a szerző 253. Petőfi Diósgyőrt magasztalja A költő Kerényi Frigyeshez írt Úti levelek c. művében hangulatos leírásban örökíti meg a negyvenes évtized Diósgyőrét és vidékét. Ez ismét szép napja volt életemnek, nagyon szép,- kezdi levelét, majd így folytatja: Hajnal hasadta előtt indultam Bejéből Tornaija és Putnok felé ide Miskolczra...Útitársam egy szerelmes ifjú barátom volt...

S miníhogy ránk illett a „zsák meglelte foltját" igen jól mulattam, sőt a sok szerelemrőli beszéd még homáopathicus cura gyanánt is szolgált a roppant forróság ellen, melyben dél felé Miskolcra értünk. Ebéd alatt kompánia alakult, kirándulni Diósgyőrre s a hámorba. Nekem tetszett ez legjobban, mert Diósgyőr vidékét már oly rég s oly sokszor hallottam magasztalni, s még nem láttam. Sokat vártam és még többet találtam.... A falun belül, hol hámor van, egyre szűkebb lesz a völgy, s végre egészen meredek kősziklák közé szorul, meredek vad kősziklák közé s az út fölfelé tart, kanyargósán a Szinyva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl...Az ember azt gondolná, hogy legalább is Levéciában van, Helvécia valamelyik szebb vidékén... Egész délután itt mulattunk, késő este értünk haza, én különösen elfáradva a kéjtől...Talán ezért is íríam le ily bágyadtan e szép napomat. Közeledik az éjfél, karján hozza gyermekét, az álmot, s ez felém nyújtja kezét, hogy kezemből kivegye