Kepéné Bihar Mária: Munkák és napok - A munkába való belenevelődést szolgáló paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kiállításai; Kecskemét, 2004)

ELŐSZÓ A NÉPRAJZI OKTATÁS HASZNOSSÁGÁRÓL

A néprajz és annak számos területe ahhoz nyújt segítséget, hogy minél többet megtudjunk őseink világáról, életmódjáról és szokásairól. A történelem nemcsak csatákból, várépítésekből, kódexmásolásokból, hanem földművelésből, szőlőkapálásból, szövésből-fonásból, vasárnapi ebédből és játékból is állt. Aki pedig nem ismeri, és nem érti a történelmet és annak testvérét, a néprajzot, az azt sem értheti meg, hogy mi történik körülötte, hová tartozik s mi a feladata a társadalomban. Ezek nélkül gyökértelen lesz. Minden embernek feladata és kötelessége is, hogy ismerje szűkebb és tágabb környezete és családja történelmét. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de a mindenkori gyermekek élete is része a történelemnek. Elég ha csak a gyermekek keresztes hadjáratára gondolunk, amikor is 1212-ben az egyház biztatására Európa szerte több ezer gyermek gyűlt össze, hogy visszahódítsa a Szentföldet. Teológiailag úgy magyarázták ezt, hogyha eddig nem jártak szerencsével a bűnös életű katonák, akkor majd a „tisztalelkű", Isten oltalmát élvező gyermekeknek ez bizonyosan sikerül. A kegyetlen valóságban a gyermekek legnagyobb része a mostoha körülmények és a járványok miatt már útközben meghalt, az életben maradtak pedig a rabszolgakereskedők áldozatai lettek. De felidézhetünk közelebbi történelmi eseményt is, hiszen 1956-ban számos szabadságharcos gyermek lelte halálát a diktatúra ellen felállított barikádokon és a kivégzőosztagok előtt. A gyermekeknek a családban és a társadalomban elfoglalt helyéből, életmódjából és játékából nagyon sok mindent megtudhatunk egy adott történelmi korszakról. Az ő „kis világuk" mindig tükre, adott esetben görbe tükre a felnőttek világának, hiszen játékaikhoz a felnőttek életéből merítenek ihletett. A „nagyokat" figyelgetve, utánozva készülnek fel a felnőttkorra, a mindennapi élet megpróbáltatásaira és örömeire. A gyermekélet és a gyermekjáték mintegy esszenciája, foglalata az egyetemes emberi kultúrának, ahogyan azt nagyon találóan N. Bartha Károly is megállapította: „A játék a művészetek rokona..."