Kepéné Bihar Mária: Munkák és napok - A munkába való belenevelődést szolgáló paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kiállításai; Kecskemét, 2004)

CSALÁDI TŰZHELY

formájában ismert kenyér cszak az újkorban jelent meg, a középkorban még csak kásaféléket és lepényeket fogyasztottak helyette. A kenyér készítése 18-20 órát is igénylő munkafolyamat, amelyet minden lánynak meg kellett tanulnia még férjhezmenetele előtt. A kenyérkészítés első lépéseként már előző nap dél körül be kellett áztatni az előzetesen elkészített erjesztőanyagot, legtöbbször a kovászt. A munkát este folytatták, amikor is a szépen kiszitált liszttel megkezdték a kovászolást. Majd a dagasztóteknőt a keresztbefektetett keresztfa segítségével egy sütőabrosszal beborították és Játék része lök Az 1950-es években játszottak velük Kecskeméten. éjszakára érlelődni, pihenni hagyták. A dagasztáshoz kora hajnalban keltek föl. A tésztát egy-két órán át nyomkodták, gyúrták, öklözték. A tészta akkor volt jó, amikor hólyagosodni kezdett és a kézről könnyen levált. Ezután ismét másfél-két órát pihentették, ezalatt pedig begyújtották a kemencét. A fűtés ideje alatt szakajtották ki a kenyeret, szakajtóba tették és abban pihentették. A kenyér bevetéséhez a kemence alját tisztára söpörték, majd a sütőlapáttal betették. A kisüléséhez körülbelül két órára volt szükség, mikor is a kenyereket kiszedték és vízzel „megmosdatták" őket, hogy fényesek legyenek. A kenyér mivel a legfontosabb tápláléknak számított az életet, a bőséget, a termékenységet is jelképezte a paraszti világképben.