Kepéné Bihar Mária: Munkák és napok - A munkába való belenevelődést szolgáló paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kiállításai; Kecskemét, 2004)
VADÁSZ SOKAT FÁRAD, HALÁSZ RITKÁN SZÁRAZ
VADÁSZ SOKAT FÁRAD, HALÁSZ RITKÁN SZÁRAZ VADÁSZAT, HALÁSZAT, GYŰJTÖGETÉS, ERDŐLÉS Őseink mindig is szívesen járták az erdőket, mezőket, vizeket, amelyek bőségesen ellátták őket a lakásukhoz, ruházkodásukhoz és az élelmezésükhöz szükséges minden jóval. Az erdő adta számukra a házépítéshez és berendezéshez, tüzeléshez és szerszámkészítéshez szükséges faanyagot. A réteken a gombát, gyógy- és fűszernövényeket gyűjthettek, amelyekkel jól kiegészíthették táplálkozásukat, illetve festőnövényeket, amelyekkel textíliáikat és berendezési tárgyaikat színezhették. Finom csemegének számított az erdőn-mezőn gyűjtögetett szamóca, málna, áfonya és szeder. Ismerték a vadméhek szokásait is, így előszeretettel fogták be őket, vagy szedték össze a mézet. Az ásványi anyagokat is gyűjtötték: házépítéshez a követ, kavicsot, mészégetéshez a mészkövet, ételeik ízesítéséhez pedig a sót bányászták. Egyes folyókból aranyat is mostak. A szikes területekről pedig összeseperték a sziksót, ami a salétromfőzés egyik fontos alapanyaga volt. Kis rönkhúzó szán Az 1950-es években készült. A vizek biztosították számukra a különféle halakat, a csíkot, a rákot, amelyeket előszeretettel fogyasztottak böjti időszakokban. Kézzel, szigonnyal, tapogatóval, varsával vagy hálóval halásztak a víz természetének megfelelően. A vízparti sásból, kákából, gyékényből és nádból különféle használati tárgyakat és játékszereket készítettek. A vízparti élet szépségeire így emlékezik vissza Bitó János tiszai halász Az én kis királyságom című önéletírásában:
